Seite 38 [38]
OCR
Miközben az anya szívének-lelkének képmását, szeretett gyermekét magához szorítja, és hirtelen felkapva nyakába veszi, a másik szomorú csöppség jobbjával sokáig öleli őt, majd árnyékos-rejtett helyeken keresztül követi az anyját. Aztán a távolba nézve, remegve kiáltja: , Menekülj, közeledik a török! Messziről látom a pajzsokat és a csillogó fegyvereket, óh, anyám, menekülnél, de üldöz a vad ellenség!” [A4"] Ezalatt az anya az erdő mélyén jajveszékelve a mindent beborító tövises bokrokon keresztültörve sietteti a futást, és kusza ösvényeken bolyong nesztelen, hogy remegő lépteit és meggyötört tagjait ide-oda szétfutó kerülőúton labirintusi rejtekhelyekre és titkos zugokba vezesse. Óh, boldog az, ki elkerülheti az ily veszedelmet és a törökök vadállati dühösködése elől futással megmenekül! A csapzott hajú anya kesergése az egész Olümposzt átjárja, amikor mindkét kezét a csillagok felé nyújtva így szól: , Óh, mindenható örök Isten, te mindent tudó Isten, bűnöktől oltalmazó és a világ legigazságosabb bírája, nézd, ahogy lelkem metsző kínokkal kínoztatik! A te kötelékeid szolgai béklyójában vezettetvén eldugott tömlöcök török vermébe vezettetünk! Óh, könyörülj Istenem, legbiztosabb reménységünk! Foglald el majd az ellenség földjeit! Szabadíts meg minket ezektől a bilincsektől, melyek szorosan tartják gúzsban kezünket és lábunkat!" Mialatt a rétek az ellenségtől való rettegéssel telnek meg, a géta" csapatok egyre és egyre csak gyülekeznek. A mieink szomorúságukban jajgatnak, lelküket roppant gyásznak adják, és együtt siratják könnyel öntözve a holttesteket. Te barbár, te! Nem Európa, hanem a barbár Syrtis, " vagy — ha van ilyen egyáltalán — még kegyetlenebb vidék a hazád! Téged, felfuvalkodottat a hatalmas Fekete-tenger síkságai szültek. Te utälatos barbär! Vad, pun oroszlänokon is tülteszel vak örületeddel és dühödt lelkeddel. Akárki vagy is, aki ezeken eltöprengsz velem, te, akit kegyetlen halálával az örök Krisztus megváltott, megmondom neked, hogy Krisztus miért engedi a szertelen tébolyt, és miért hagyja a kemény zsarnokot uralkodni. A zsarnokot, aki az isteni szó szolgáit és a szent gyülekezetet őrjöngve félemlíti fegyverével és Isten égbe nyúló templomait mindenütt ledönti, és aki fegyverrel dúlja fel és tűzzel mocskolja be a templom szilárd, kegyes szentélyeit, [B"] és rombolja le a mi erős, fallal körülvett városainkat. A mi városfalainkat a zsarnok ostrommal miért szorongatja, kérded? És szilárd várakból minket, ottlakókat miért űz ki? És ugyanakkor a városokat elfoglalva, és az elhajított dárdától elterülteket lábbal tiporva miért űzheti el oly sokszor a hunokat (ezt a háborúban bátor népet)? Mi lehet ennek az oka, kérded? Hát a mi szilaj istentelenségünk! A hatalom fojtogató Álnoksága, mely az egész, tágas világon szárnyra kapva sokak lelkét kínozza hegyes ösztökével. Nyomában nagy kevélységgel követi őt a Gőg, amely még soha semmiféle boldogságot nem hozott. Ezt követi a könnyelmű Bujaság, társul csatlakozva hozzá az Élvezet, hogy lusta semmittevéseket 16 Lásd fent. A törökökre használt másik humanista fogalom. 17 A mai Líbia tengerpartján található ókori eredetű város, melynek latin neve a görög Szürroszból származik. Vergilius barätsägtalannak (inbospita) nevezi (Aen. IV.41). Az irodalomban sztereotipikusan a berber kalózok, vagyis barbár rablók lakhelye. Erre utal Eiseler szövege is. 37
