Oldal 34 [34]
OCR
Győzelmi ének a nemes Dáró, Karl Rueber úr dicséretére Laurentius Eiseler A bécsi Lorenz Eiseler győzelmi éneke a nemes báró, Karl Rueber úr stb. dicséretére és annak diadalára a török felett Nemes Karl Rueber báró úrnak, Felső-Magyarország legfőbb vezérének, az ő nagyra becsült urának Lorenz Eiseler üdvözletét küldi. IA2" Mostanában tudtam meg, híres vezér és báró, némely szavahihető embertől részint levelekből, részint személyesen, hogy te nemrég szerencsésen megütköztél a törökkel. Nem kis mértékben örvendeztetett meg a győzelmed - sőt ujjongtam —, hogy a te vezetéseddel, a te atyai támogatásoddal és bölcs haditerved révén oly bátor haditett volt végrehajtva ezekben a nagyon veszélyes és valamiképp végső időkben. Bizony a váratlan és gyakori betörésekről, ami miatt fegyverek roppant rohamának kell ellenallnia ott a mieinknek nap mint nap — 6h, fajdalom! —, eleget tudok. Joggal mondom, hogy ha valamikor győz a karunk, magasztos alattvalói hálával tartozunk minden dolgok legfőbb, igazságos Istenének. Na de ne szaladjunk annyira előre! Ezekkel az örömteli és friss értesülésekkel neki is lehet fogni a feladatnak, ha zsenge életkorom miatt nem ítélném magam erre alkalmatlannak. Ám a te szivélyességedre, a te lelki nemessegedre, söt a te rendkívüli jóakaratodra támaszkodva dalban gondoltam öszszefoglalni — ahogy a közmondás is tartja: durva és otromba Minervától vezetve! — az ellenséggel való mostani összecsapásodat. Egyáltalán nem azért írtam, hogy különösebb művészetet találj az énekben, hanem inkább azért, hogy lásd — amennyire csak 1 Latin közmondás. Jelentése: valamit ügyetlenül, nem eléggé felkészülten, hozzá nem értéssel csinálni. Kisviczay Péter XVIII. század eleji adagium-gyűjteményében így határozza meg: „Együgyü bölcsesseggel mívelni valamit." 33
