Oldal 32 [32]
OCR
Győzelmi ének a nemes Dáró, Karl Rueber úr dicséretére Előszó a szövegközléshez és a fordításhoz Molnár Dávid Eiseler latin szövegének kifejezéseit a klasszikus latin alakok szerint egységesítettuk (amaenus—amoenus, caeptum—coeptum, coelum—caelum, equor—aequor, faedus—foedus, lachryma—lacrima, lethum—letum, maenia—moenia, plodo—plaudo, sydus—sidus, sylva-silva, teter-taeter). Minden esetben az u-o, i-j mässalhangzövariänsokat is u-ra €s i-re javitottuk. Az egyertelmü eliräsokat mindenfele figyelemfelhiväs nelkül korrigältuk. A következetlen és sokszor nyilvánvalóan hibás központozást az értelmezett szövegértelemnek megfelelően kiegészítettük, szintaktikailag újrarendeztük. Csak a mondatok elején tartottuk meg a nagybetűket, vagyis nem a hexameter, hanem a mondatok értelme szerint tagoltuk a sorokat. Hasonlóképp az allegorikus alakok, valamint a méltóságnevek vocazivusánál is maradtunk a nagybetűs írásmódnál. A magyar fordításnál elsődleges szempont volt, hogy a vers meglehetősen széttartó, tartalmában — finoman szólva is — semmitmondó jellegét, a nyelv metrumba erőltetéséből eredő szóismétléseit, az igeidők használatának következetlenségeit figyelmen kívül hagyva egy olyan viszonylag gördülékenyen olvasható magyar prózai szöveget hozzunk létre, amely, még ha az eredeti latin verset szabadabban is kezeli, annak értelmét mégis visszaadja. Mivel a magyar szöveg verssorokba való tördelése megnehezítené az olvasást, ezért iránytűként az eredeti nyomtatvány fó/ió-számozását is jeleztük szögletes zárójelben. 31
