Oldal 138 [138]
OCR
lakanyagok távozása és a testnedvek szabad áramlásának elősegítése révén. Domby itt Christian Michael Adolphi Lipcsében megvédett orvosdoktori disszertációjára is hivatkozott, aki szintén ajánlotta a tokaji aszú terápiás célú fogyasztását." Bár e terápia idegenül hat a mai tudásunk szerint, mégis látni kell benne azt a modern medicinai szemléletet, mely Dombyt jellemezte. A tokaji bor gyógyhatásait vizsgálva a korábbi szerzők rövidebb, általánosabb érvényű javaslatokat tettek annak terápiás használatára: elsősorban emésztésserkentő, roboráló, tüdőgyulladás elleni szerként alkalmazták." Komaromy volt az első, aki már a szélesebb körű felhasználhatóságról írt: többek közt skorbut, szélütés, epilepszia, láz, tüdőbaj és a pestis ellen ajánlotta a soproni és a tokaji borokat." Domby sokkal komplexebben foglalta össze a tokaji bor terápiás célú felhasználásának lehetőségeit: a biztonságos alkalmazhatóság érdekében leírta az adott betegségek kórtanát, ahogy az orvosság összetételét és az emberi szervezetre kifejtett hatását is. Az is megfigyelhető, hogy a kemiatrikus betegségkezelési módok ellenében sokkal szelídebb terápiás javaslatokkal élt (tokaji bort kortyolgatni mégis jobban esik a betegnek, mint például arzént). A disszertáció végéhez illesztett Adnexa varia kijelentései között is található olyan, melyet ma is nyugodt szívvel megfogadhatunk: , Az orvosságok ilyen tömkelege mellett a bölcs orvos csak a legválogatottabbakat, azokból is a legkevesebbeket veszi használatba" számos betegség esetén elegendő Domby szerint kizárólag a hegyaljai borok terápiás célú fogyasztása vagy felhasználása. A következőkben tárgyalt nausea, languor Pannonicus és a csömör ugyanannak az emésztőrendszeri betegségnek az elnevezései. Hogy Domby mindhármat szerepelteti, jól jellemzi az egyes szakkifejezések körüli bizonytalanságokat: e betegséget ugyanis Tobias Cober (1570-1612), illetve a pozsonyi Johann Theophil Windisch (1689-1732) és Ludwig Friedrich Jacobi (1715) nevezte /anguor Pannonicusnak, Kôleséri példäul scorbutus mediterraneus, Milleter Jänos (1691-1755) zsömör, Francois Boissier de Sauvages (1706-1767) pedig aesthenia Pannonica néven irta le.''* Domby velhetöen nem ismerte Milleter János 1717-ben e témakörben kiadott orvosdoktori disszertációját, mivel ez esetben is csak Hoftmannra (valójában Welsch disszertációjára) utalt." Domby e körbe sorolta a különböző ízületi gyulladásos megbetegedéseket és a köszvényt, széles körű nemzetközi hivatkozással a német Behrens, a francia Charles Louis Liger (1715-1760), az angol Thomas Sydenham (1624-1689), a boroszléi szärmazäsü Johann Crato von Krafftheim (1519-1585), végiil az elmaradhatatlan Welsch — Hoffmann páros megállapításaira. Az évtizedeken keresztül köszvenyben szenvedő és ezért magán is vizsgálatokat végző Sydenham azt állította, hogy e betegségben szenvedőknek teljesen fel kell adniuk a bor és minden egyéb erjesztett ital fogyasztását, ám akik régóta fogyasztanak ilyeneket, orvosság gyanánt egy-egy 108 Anorpnı 1746. 109 MAGYAR 2006, 34. 110 KomAromy 1715, 26-40. 111 Dompy 1758, Adnexa varia XXII, on. 112 Tárca. Magyar betegségek - Abafi Lajos szerk., Hazánk. Történelmi Közlöny IV, 1885, 556. MAGYAR 2016, 33—34. 113 MILLETER 1717. 137
