Oldal 130 [130]
OCR
többször is aranyvesszőket talált az ültetvényben." Sachs Ampelograpbiája több kiadást is megért, illetve számos más külföldi kiadványban jelent meg róla recenzió, illetve annotáció — többek közt Komáromy is idézte a disszertációjában" -—, így a tokaji aranyszőlők legendája külföldön is ismertté vált. Ekkor még a hazai szerzők sem kételkedtek a tokaji aurum vegetabile létezésében. A XVIII. század elején az orvos Köleséri Sámuel (1663—1732),? illetve Bél Mátyás? is igaznak tartotta azt; a pozsonyi Joannes Christophorus Huber (71770) pedig az orvosdoktori értekezését is erről a jelenségről írta 1733-ban; címlapjának metszetillusztrációján azokat a szőlőtőkékre feltekeredő aranyindákat mutatva, melyet Bél Mátyás tíz évvel korábban publikált." Johann Adam Raymann volt az első, aki tudományos igényű vizsgálatoknak vetette alá ezeket az állítólagos aranyszemcséket. Három értekezésben is beszámolt az eredményeiről: ez az anyag nem lehet valódi nemesfém, mivel nem állta ki az aranypróbát: a valódi aranynál sokkal könnyebb, nem tűzálló, illetve higannyal nem képez amalgámot." Később azt is megállapította: mivel e szemcsék feloldódnak a mustban, kialakulásukat vélhetően az érett bogyókban található nedveknek a nap melege általi mézgásodása okozza." Mindazonáltal bármenyire is állította Raymann, illetve rá hivatkozva Fischer," majd Domby, hogy a tokaji szőlőknek nincs valódi aranytartalma, a legenda egészen Weszprémny István 1773-ban németül, ? 1775-ben magyarul?" megjelent tételes cáfolatáig a köztudatban maradt. A disszertáció harmadik fejezete különböző kémiai kutatásokon alapul, melyek alapján Domby a hegyaljai borok specifikumaira kívánt további magyarázattal szolgálni. A medicinával kapcsolatban Descartes és Leibniz is amellett érvelt, hogy azt csak a társtudományokkal karöltve lehet művelni, Leibniz pedig azt is hangsúlyozta, hogy egy betegség megfelelő gyógymódját kémiai ismeretek nélkül nem is lehet meghatározni." Ez rendkívül tudatos szemléletbeli elköteleződés volt, mely az élőlények mechanikus működésének elvével szembeforduló kemiatriát mint önálló orvosi irányzatot is életre hívta a XVII. században és ugyanez az oka, hogy a disszertáció harmadik fejezetét teljes egészében a borokra vonatkozó kémiai kísérletek, megfigyelések és következtetések teszik ki. Ahogy Domby megjegyezte az előszóban: , minden bor ugyanazokból a kémiai elemekből áll, amelyektől az akár egészséges, akár beteg emberekben kifejtett működésük függ, ez pedig azt is feltételezi, hogy a bor a kémia módszereivel nem csak egészében, hanem alkotóelemenként is vizsgálható. Ezt a korabeli tudósok 80 Sachs 1670, 291. 81 KomAromy 1715, 13, 25. 82 KöLESÉRI 1719, 60. 83 Ber 1723, 153. 84 Huser 1733. Lasd Macyar 2010, 152. 85 RaAyMANN 1720b.; RAYMANN 1722b.; RAYMANN 1742. 86 Raymann 1742. Ezt hangsúlyozta Weszprémi István is, lásd WESZPRÉMI 1775, 126. 87 FiscHER 1732, 60-69. 88 WESZPRÉMI 1773. 89 WESZPRÉMI 1775. 90 ScHULTHEISZ 2017, 476, 474. 129
