Oldal 127 [127]
OCR
Szintén kiváló természettudományi háttérismeretei segítették Dombyt abban, hogy a borban érezhető minerális jegyeket szintén a talaj összetételével hozza kapcsolatba: mindennapi tapasztalat — írta —, hogy , a földben mint anyában lévő nedvek átveszik annak tulajdonságát! Ez a föld tárolja és vezeti a folyadékot, mely „a s26lötövek közelébe jutva a földben megtapadó apró olajos, földes, sós részecskéket magával viszi, és azokat a tőke és a vesszők teljes terjedelmében szétosztja táplálékul." Az anyaföld, mely passzívan befogadja az élet csíráját, Arisztotelészen alapuló, a 18. században sem vitatott elképzelés volt; a növények vezetékeiben szabadon áramló nedvek pedig a korábban ismertetett hoffmanni szemlélet hatását tükrözik. Amennyire részletező és az akkori ismeretekhez képest pontos leírást adott a szerző a geográfiai viszonyokról, annyira pontatlan maradt a jellemző hegyaljai szőlőfajták felsorolásakor. A disszertációból egyértelműen kiderül, hogy voltak pontos emlékei és megfigyelései a borvidék, a szüret és az erjesztés helyi jellegzetességeit tekintve (ami el is várható, hiszen a családja Erdőbényén élt), de a szőlőtípusokat érintő pontatlanságai miatt szinte biztosra vehető, hogy a szűkebb környezete nem foglalkozott szőlészettel. Észrevehető, hogy a borászkodással közelebbi kapcsolatban lévő Matolai János vagy Paulus Keler sokkal több helyi szőlőfajtát sorolt fel: mindketten jelezték, hogy sok szőlőtípust gondoznak a Hegyalján (Keler közel ötven különbözőről tud!), melyek közül Matolai a legfontosabb tizennégyet, Keler pedig tizenötöt név és jellemzők szerint is felsorolt." Ellentétben Komáromyval" Welschsel és Hoffmann-nal,°® akik — mivel eredendően a magyar borokról írtak — csak öt fajtát említettek, és azok esetén sem mindig egyértelmű, pontosan melyik borvidékre gondoltak, és ellentétben Dombyval, aki csupán ötféle szőlőt nevesített. Az érési idejéről augusztának nevezett szőlőt ma golhér néven ismerjük." A szőlőszemek és -levelek erőteljes fehérségéről a/bu/a néven emlegetett szőlő Kelernél, illetve Matolainál a fehér szőlő nevet viseli." Az auguszta, az albula, illetve a harmadikként felsorolt királyi édes szőlőfajta" adja leginkább e borok karakteres édes ízvilágát. A sumidula, azaz furmint Domby szerint a bor erejéhez járul hozzá leginkább; a tényleges szőlészeti — borászati ismeretekkel rendelkező Keler és Matolai ezzel ellentétben az egyik legkiemelkedőbb fajtának írta le a 18. század első felében: ez adja a legjobb aszúszőlőt, Keler szerint a legtartósabb bort is.? Végül 64 Domsy 1758, 22-23. 65 Maroraı 1744, 12-13. 66 JANICHEN-KELER 1731, 273-274. 67 KomAromy 1715. 68 Auguster, Manckele / Manckler (mazsolasz616), Moschatellina — Muscateller, Meyer — Meyran / Mayer, Geysdutten / Geiß-Dutten (kecskecsöcsü), läsd WELscH 1721, 9-10. Horrmann 1736, 73. 69 Eredetét lásd BaLassa 1991, 121-123. 70 JÄnıcHEN-KeLer 1731, 273. MaToLaı 1744, 13. Eredetet läsd Barassa 1991, 118-120. Ez a napjainkban már újra termesztett kövérszőlő. 71 Más néven királyszőlő: a borvidéken már nem termesztett szőlőfajta. 72 JÄnIıcHEN-KELER 1731, 273. MartoLaı 1744, 13. Läsd meg Rapaıcs 1937, 592.; Lippdczy 1975, 164. A legkorábbi ismert, sokáig kéziratban terjedő magyar-latin szójegyzék, melyet a 16. század középső harmadában Szikszai Fabricius Balázs (1530k.—1576), a sárospataki református kollégium oktatója állított össze, még nem tartalmazza a furmint vagy tumidula fajtát. 126
