Oldal 125 [125]
OCR
v7 pontos földrajzi kötöttségei," a kedvező időjárás, a szüret időzítése, a feldolgozás módja összességében határozza meg." Szerinte a legfontosabb szerepe a klimatikus viszonyoknak van: a hideg és nedves időjárás késlelteti a beérést és rothadást okoz, a száraz és túl forró nyártól pedig a bor elveszíti jellemző édességét és zamatát — ilyen esztendőkben az északi telepítésű szőlők adják a legjobb bort. A legkiválóbb borokat tehát a ritkán esős, meleg nyarak után lehet remélni, meleg, száraz augusztussal és szeptemberrel, illetve száraz, könnyebb éjjeli fagyokkal váltakozó októberrel. °* Hoffmann (azaz Welsch) a földrajzi fekvés, a csapadék, a talaj, a levegő, illetve a napfény szerepét hangsúlyozta." Ennek alapja az ókori görög természetfilozófiából eredeztethető, mely szerint a négy ősanyag: a föld, a levegő, a tűz és a víz alapjaiban határozzák meg az életet; ez a növények esetén a talaj, a levegő, a napsütés és a csapadék négyesét jelenti.‘ Hoffmann (azaz Welsch) ezek közül elsősorban a napfény hatásának tulajdonította a bor különleges édességét, annak kialakulását pedig a különböző földbe került nedvek szőlőben való szabad áramlásának feltételéhez kötötte. E finom nedvek önkéntelen, folyamatos, szabad mozgása, tehát egyértelműen egy a mechanojatrikus hagyományokon alapuló felfogás képezte Hoftmann teóriájának lényegét is: a tokaji bor végeredményben azért annyira egészséges, mert olyan tiszta, szubtilis, éteri részecskéket tartalmaz, melyek a növénybe, onnan a borba, végül az emberi emésztőrendszerbe és a vér-, illetve nyirokkeringésbe kerülve szabad áramlást biztosítanak, ezáltal az egészség fenntartását különösen erőteljes mértékben támogatják. Hogy jobban érzékeltetni lehessen Domby újdonságát a Hoffmann-nak vélt Welsch ellenében, elég csak elolvasni a hallei professzornak tulajdonított gondolatokat, melyek a napfény kitüntetett szerepéről szólnak: , 4 borfajták tulajdonságainak meghatározásában akkora ugyanis a nap szerepe és hatása, hogy a borok nemesítésében és javításában közrejátszó tényezők közt az első és legfontosabb hely az övé. [...] leginkább 6 a nap (a szokásosnál áthatóbb]) heve az, amely a szőlő megérlelésében és megédesítésében a szinte egyetlen faktornak bizonyul. Ha ugyanis a nap kissé magasabbról és merőlegesen süt, a levegő és az éther fludiumdt örvénylésre és sebes mozgásra készteti, és a tápanyagok nemes nedvét oly finommá alakítja s úgy szétterjeszti, hogy az a gyökérzet legvékonyabb szájadékaiba is el tud jutni. Azután ugyanezt a gyökerek bejáratainál folfogott nedvet a szőlőt át- meg átszövő hajszálereknek és vezetékecskéknek szűk járatain csodás erővel hajtja át, s az ágak szétterjedő hajtásaiba hatásosan juttatja el. Vegül pedig a szölöszemek hejan belül összegyülemlett nedvet még tovább oldja, dolgozza s finomítja, teljesséformálja és tökéletesíti, 56 Keler a tengerszint feletti magasságot tekintve három különböző jellemzőkkel bíró szőlőterület-típust különített el a legalacsonyabbtól a legmagasabban fekvő területekig, ezeket nevezte infima, media és summa aeris regio-nak. Száraz években a magasabban fekvő területek adnak jobb bort, a hideg és a fagy elsősorban az alacsonyabban fekvő területekben tesznek nagy kart. JANICHEN-KELER 1731, 277. Lásd Lippéczy 1975, 165. 57 JANICHEN-KELER 1731, 256-278. 58 Lippoczy 1975, 164-165. 59 MAGYAR 1996. 60 MAGYAR 1996, 231. 124
