Oldal 122 [122]
OCR
A szerző hivatkozásait tekintve észrevehető, hogy Friedrich Hoffmann (valójában nagyrészt Welsch)" és a kémikus-gyógyszerész Caspar Neumann (1683-1737) megállapításai az értekezés egészét tekintve egyfajta vezérfonalként szolgáltak; viszont ez nem szolgai átvételt jelentett. A disszertációt a korábbi hasonló tematikájú értekezésekkel összehasonlítva egyértelműen nyomon követhető, mennyit változott a természet- és orvostudomány a XVIII. század első felének ismeretei óta, erre példa, amilyen precizitással leírta Domby az erjedés kémiai folyamatát. Sőt — pontosan az ismeretek bővülésére hivatkozva — több esetben polemizált is a tokaji bort vizsgáló korábbi szerzőkkel; vitatta például Bácsmegyei Istvánnak az 1717. évi rossz hegyaljai szőlőtermés okait vizsgáló egyes megállapításait. Sőt még az abszolút nemzetközi szaktekintélynek szämitö Hoffmann és Neumann leírásainak pontosságát is megkérdőjelezte a borkészítés technológiájáról az esszencia és az aszúbor esetén, illetve a Hoffmann-nak hitt Welsch €s Konrad Barthold Behrens (1660-1736) azon megällapitäsait is vitatta, hogy a legjobb magyar és különösen tokaji borok a hegycsúcsokon teremnének. A disszertációból az is tetten érhető, Domby milyen formában találkozott a szövegekkel, melyek voltak az elsődleges olvasmányélményei: eredendően orvosi tárgyú szakkönyvekre hivatkozott. Ezek leginkább az egyes szerzői életműveket áttekintő opera omnia, illetve különböző szöveggyűjtemények voltak; mint a hoffmanni életmű általa hivatkozott tételei, ? illetve a Commentarii de rebus in scientia naturali et medica gestis, mely Carlo Gianella (1696-1759) általa idézett traktátusát is közölte az első megjelenését követő két évvel, 1753-ban." Domby nem csupán könyveket, hanem egyes periodikumokat is használt a disszertáció írásakor; többször utalt például a boroszlói Sammlung von Natur- und Medizin című folyóiratban megjelent kisebb közleményekre. Kifejezetten sok kortársnak nevezhető szakirodalmat használt (ilyen volt Gerard van Swieten (1700-1772), Christian Michael Adolphi (1676-1753), Carlo Gianella vagy Charles Louis Liger (1715-1760)), és jelentős a XVII. századi tudósok citálása is; leginkabb a leideni egyetem professzorait tekintve, mint Hoffmann, Boerhaave vagy Georg Ernst Stahl (1659-1734). Egyes antik és humanista szerzőkre (Hippokratész, Galénosz, Crato, Celsus) is többször hivatkozott a szerző, esetükben azonban inkább csupán általánosabb érvényű megállapításokat említve, hiszen például a hippokratészi diszkráziatant (mely szerint a négy testnedv egyensúlyának felborulása okozza a betegségeket) Domby már meghaladta; vitába jellemzően inkább a XVII-XVIII. századi tudósokkal szállt. Végül Domby a disszertációjában három utrechti professzorának mondott név szerint is köszönetet: Johannes Oosterdijk Schacht (1704-1792) az elméleti és gyakorlati orvostan professzora, Everald Jacob van Wachendorff (1703-1758) az orvostudomány, a botanika és a kémia professzora, Jacob Gijsbert Woertman (1722-1785) az anatómia és a sebészet professzora volt. Ezek inkább udvariassági célú hivatkozások lehettek, közülük ugyanis csak Schachtra hivatkozik az értekezésében, egyetértve a láz csillapításának professzora által javasolt általános módszerével. 51 Mivel a hoffmanni életműben még a hallei professzor életében két különböző kiadványban is megjelent a neve alatt a De vini Hungarici, vélhetően egyetértett annak megállapításaival. 52 HOFFMANN 1736; HoFFMANN 1739. 53 Commentarii... 1753. 121
