Oldal 120 [120]
OCR
a stemmáját fel lehessen állítani, röviden át kell tekinteni mind a kifejezetten a Hegyaljával, mind a vármegyével kapcsolatos, Bél Mátyáshoz (1684-1749), illetve az 6 közvetlen munkatársához, Matolaihoz köthető szövegeket. A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára őriz egy a Nofitia Hungariae-hez köthető kéziratot V1niculturae Tokajensis membrum chorographicum cimmel,” mely tartalmat tekintve részben eltér az 1744-ben megjelent Matolai-szövegtől; ennek vizsgálata további kutatás tárgyát képezi. Bél Matyas (1684-1749) De Vineis et Vino Hungariae cimmel 1723ban szinopszisban számolt be arról, hogy az adott témát a Magyar Királyság területére vonatkoztatva tervezi megjelentetni; ebből az akkor röviden említett hegyaljai borvidékleírás végül nem jelent meg. A Notitia-sorozat Zemplén vármegyét ismertető kötete is kéziratban maradt;?! 2018-ban adták csupán ki teljes terjedelmében." Ebben kifejezett bőséggel találhatók a Tokaj-Hegyalja szdlészetét, borait, dűlőit és egyéb geográfiai jellemzőit bemutató szövegrészletek, " melyeket — ahogy a varmegyeleirast legnagyobbrészt — Matolai készítette el Bél felkérésére. Az 1744. évi szövegkiadásban Matolai azt is említette, hogy Bél megbízásából hosszabb időt töltött a helyszínen; a Notitia Zemplén vármegyei kéziratában található utalások szerint 1732-ben." Bél Mátyás a Notitiához gyűlő terjedelmes anyagmennyiséget felhasználva egy a magyar vidék életét és jellemzőit feldolgozó kötet megjelentetését is tervezte, ennek kézirata három példányban ismert Ztactatus de re rustica Hungarorum címmel. Ebben szintén terjedelmes feljegyzések olvashatók a hegyaljai szőlők és borok jellemzőiről; ez és a vármegyeleírás között szoros szövegszerű összefüggések vannak." Ahogy már e jelzésszerű felsorolásból is kitűnik, a különböző szövegváltozatok és -részletek öszszevetése további kutatásokat igényel; jelen tudásunk szerint az 1744. évi szöveg az egyetlen olyan változat, mely a XVIII. században nyomtatásban is megjelent; Domby is ezt használta fel a disszertációjában. A tokajiból nem csupán a bort, hanem a földet is gyógyhatásúnak tartották; a későbbi kesmärki orvos, Daniel Fischer (1695-1746) De Terra Meaicinali Tokayensi címmel erről adta ki a disszertációját a sziléziai Boroszlóban 1732-ben." Boroszló a tokaji bor lengyel exportját tekintve kiemelkedő fontosságú település volt; ezért érthető, hogy a szinten Boroszlöhoz köthetö Sammlung von Natur- und Medicin című tudományos folyóiratban számos alkalommal jelentek meg a borvidékhez kapcsolódó megfigyelések, illetve feljegyzések. A Hegyaljáról e lapban nem csupán a medicinai érintettség, hanem az egyre növekvő nemzetközi tudományos érdeklődés okán is publikáltak. 32 RGYK. O. 8. ff. 129-137. Lásd TórH 2007, 51. 33 BéÉL1723. 34 Matolai kézírásával és vélhetően munkájával készült verziója az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban talälhatö Comitatis Zempleniensis címmel, lásd EFK Hist. I. ff ff [1.] 35 TörH G. szerk., BÉL 2018. 36 TörH G. szerk., BEL 2018, 141-167. 37 Maroraı 1744, 4. 38 TörH G. szerk., BEL 2018, 97-99. 39 TörH G. szerk., BEL 2018, 99. 40 FiscHER 1732. 119
