Oldal 119 [119]
OCR
doktor barátai: a franekeri egyetemen tanuló Szathmäri Paksi Däniel (1769-1818), illetve az Utrechtben ugyanezen évben végző Pétsi Péter írták. A kor szokásaihoz képest kicsit terjedelmesebb, 49 oldalas disszertáció öt fejezetből épül fel, melyek összesen 26 alpontra tagolódnak. Domby a legjobb tudása szerint igyekezett rendszerezni a meglévő ismeretanyagot, ennek megfelelően számos más szerző művét vagy gondolatmenetét rögzítő annotáció, illetve hosszabb szó szerinti idézet található az értekezésben. Ezeket gondosan jegyzetelte, illetve a szedés módjának megváltoztatásával: a szerzői nevek kiemelésével, illetve kisebb betűmérettel is jelezte a kötetben a hivatkozásokat. E szövegrészleteket nem csupán rögzítette, hanem magyarázatokkal, részben kiegészítésekkel is ellátta. A kompiláció teljesen elfogadott, sőt elvárt magatartás volt a doktorjelöltektől; a korabeli disszertációknál a témaválasztástól függően nem volt követelmény az önálló, megfigyeléseken és kísérleteken alapuló kutatómunka; inkább a tájékozottság érzékeltetése és a tudományos munkára való alkalmasság bizonyítása volt az elvárt.? Ami viszont különösen egyedivé teszi a dolgozatot, hogy Domby nem valamely kényelmes és biztonságos elméleti témát választott, és nem elégedett meg a korábbi kísérletek, megfigyelések összegzésével sem. Büszkén vállalta az újszerű témaválasztást: ,én vagyok az első, aki próbára teszem erőimet ebben a nem mindennapi és nem gyakran taglalt témában." Való igaz, hiszen monografikus igényű, kizárólag a tokaji bor gyógyhatásairól értekező doktori disszertáció nem született még eddig. Komáromy János Peter (1692-1761) 1715-ben orvosdoktori értekezést nyújtott be a soproni bor gyógyhatásairól, külön kitérve a tokajiak jellemzőire," megágyazva ezzel a tokaji bor orvosi célú felhasználhatóságát vizsgáló külföldi kísérleteknek is. Paulus Keler, a bártfai származású későbbi torunyi borkereskedő De Vineis Ungariae címmel értekezett először a magyar borokról, melyet a torunyi gimnázium rektora, Peter Jánichen jelentetett meg 1712ben. E dolgozat egy gyűjteményes kötetben, szintén Jánichen szerkesztésében 1731ban is megjelent.? Ezt a verziöt Keler Beschreibung des vornehmsten Weingebürges in Ungarn címmel kiegészítette; benne a Hegyalja részletes leírásán túl egy latin-német-— magyar szójegyzék is található, mely a szőlőfeldolgozás legjellemzőbb eszközeinek szakkifejezéseit tartalmazza. Matolai János (1691/2 k.—?) a kiváló soproni orvosnak, Johann Jacob Neuholdnak (1700-1738) cimezte azt a levelet, amelyet Disquisitio Physico-Medica de Vini Tokaiensis cultura, indole, praesentia et qualitatibus cimmel 1744-ben adtak ki Niirnbergben, a Leopoldina Academia Naturae Curiosorum évkönyvében." A címzés rontott vagy akár szimbolikus is lehet, hiszen a kötetben az szerepel, hogy a levél 1741-es keltezésű, viszont a címzettje, Neuhold 1738-ban már elhunyt. E szöveg nem előzmények nélküli; hogy 25 Kovács 2019, 70. 26 Dompy 1758, 5. 27 KomAromy 1715. 28 JANICHEN-KELER 1712. 29 JÄNICHEN-KELER 1731a. 30 JANICHEN-KELER 1731b. 31 Maroraı 1744. 118
