Oldal 115 [115]
OCR
velük vitákat felvállalva, illetve elgondolásaikat akár meg is haladva keresték a kor tudósai a maguk és a medicina helyét a tudományok között. A karteziánus szemlélet a tudományok művelésének legfontosabb alaptételeit változtatta meg: Descartes nyomán alapkövetelménnyé vált a Domby előszavában is hangstilyozott ratio et experimentia, azaz , józan ész és tapasztalat" A tudományos eredményeknek immár empirikus megfigyelésekkel és kísérletekkel igazolhatóknak kellett lenniük; elfogadottá, sőt elvárttá vált a korábbi szerzőkkel és megállapításokkal való polémia. A megfigyelt jelenségeket, problémákat előszeretettel bontották részelemekre, hogy a különböző szabályszerűségek felismerésével tudományosan megalapozott, racionális, komplex következtetéseket vonhassanak le. Ez a vezérfonala Domby disszertációjának is, melyben az első három fejezet (geográfiai, meteorológiai, növénytani, kémiai ismeretek) lényegében az utolsó kettő (a tokaji bor egészséges, illetve beteg szervezetre való hatása) megállapításainak bizonyítására szolgál. A tudósok egyre inkább felléptek a tudományok izoláltsága ellen: amellett érveltek, hogy azok összefüggnek egymással, az egyikben feltárt törvényszerűségek egy másikban is magyarázatul szolgálhatnak bizonyos jelenségekre — így került a medicina látókörébe többek között a kémia, a fizika, illetve a bioklimatológia is. Az orvostudományban különösen elfogadottá vált az interdiszciplinaritás; erre Domby is jó példa, mivel a tokaji bor jótékony egészségügyi hatásának okait számos tudományág eredményeinek felhasználásával tárgyalta; a legtöbbször névvel utalva a szerzőkre, ritkábban viszont anélkül, a szövegkörnyezet azonban ez esetben is egyértelművé teszi, milyen konkrét tudományos eredményekre gondolt. Azt is felismerték, hogy egy jelenség oka akkor se természetfeletti, ha nem megmagyarázható, hiszen az érthetőség hiánya a korlátozott tudásból fakad, ezért aztán a kor tudósai a babonasággal, hiedelmekkel legalább annyira le kívántak számolni, mint az ismereteik végességével. Ugyanezt már Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) is hangsúlyozta a Pax Corporis című, először 1690-ben kiadott, a különböző betegségek leírását és gyógyítását tartalmazó magyar nyelvű kötetében: attól, hogy az orvosok nem tudnak minden betegséget gyógyítani, , abból nem is következik az, hogy egy nyavalya is nem volna gyógyítható természetből vött eszközökkel"? Ez a kritikai attitűd Domby disszertációjában is egyértelműen tetten érhető. A XVII. század kiemelkedően gazdag öröksége a számos természettudományos felfedezés, ahogy a kutatásokat szolgáló eszközök (mint a mikroszkóp) megjelenése is. A XVIII. század orvos-tudósai ilyen szellemi alapokkal rendelkezve, ezeket az eredményeket alkalmazva és továbbgondolva végezték az emberi szervezet működésére, egészségének megőrzésére és a betegségek gyógyítására irányuló kutatásaikat. Az elméleti medicina mellett megjelent a klinikai orvostudomány is, melynek a Domby által is idézett Hermann Boerhaave (1668-1738) volt az egyik legkoräbbi 2 PApar PARiz 1692, Az kedgyes Olvasohoz, 5. 3. BirTALAN 2014, 25. 4 Karronczay 2007, 15. 114
