Oldal 111 [111]
OCR
Édes borokat mindenekelőtt hosszan tartó betegség után lábadozó, vérömlenytől, étlenségtől szenvedő, lesoványodott embereknek adja skorbutos, ízületi gyulladásos, reumás betegségek, a torok, a gyomor és a belek kimaródása, nehéz vizelés, vizeletürítési zavar, vizelés során jelentkező égető érzés és más bajok esetén, amelyek eredetüket a nedvek csípősségének, a járatok és más szilárd részek kimaródásának, a dicséretes tápláló levek hiányának és a savas nedveknek köszönhetik. A kissé savas borokat leginkább kolerikus vérmérsékletű embereknek adja azokban az esetekben, amelyekben a betegségek eredete epehomokra, a vizelettől bűzlő meleg homokra, a vér hajlamára és az olajos, gyúlékony részek túlfűtöttségére megy vissza, amelynek ezek a jelei: túlzott szomjúság, lecsökkent étvágy, vérhas, epés hasmenés, epés hányás, kolera, epés, fertőző láz. Spiritust tartalmazó borokat akkor adjon, amikor erősen ható, erősítő, verejtékezést elősegítő gyógyszerekre van szükség, mint például nyákos szélütés, a tagok megbénulása, hurutos lebírhatatlan búskomorság, eszméletvesztés, ájulás, lépkóros szenvedés. A gyengéknek és öregeknek, akiknek kellemes és lassan ható gyógyszerekre van szükségük, gyenge, tiszta vízzel hígított borokat ajánljon, hogy csökkentsék a vér forróságát, és a száraz és szomjas szilárd részeket nedvesítsék. XXII. § Ha az orvosi mesterségét borivók közt gyakorló akár étrendbe illesztetten, akár orvosságként bort ad, gondosan figyeljen minden egyes ember saját természetére. Előfordulhat, hogy amikor a külföldi orvosok már semmit sem segítenek, ő megmenti a beteget. Jól jellemzi ezt a helyzetet az a bájos történet, amelyet méltán idézünk ide lezárásként. Ezt a történetet, amelyet a tudós Boerhaave mesélt el hallgatóinak, a méltóságos van Swieten báró stílusos és Hippokratész és Celsus állításaival megerősített összefoglalásában így hangzik: ,A szomszéd faluban hirtelen betegségtől ágynak esett az ottani vezető tisztséget viselő férfi, aki egyúttal nagyivó volt. Az összehívott orvosok eret vágtak, nagyon csekély ételt és nagyon felhígított italokat írtak elő, amitől szerencsétlen annyira legyengült, hogy csaknem kiadta a lelkét, és mindeközben a láz rohama sem sokat hagyott alább. Egy másik orvos, aki gondját szokta viselni ennek a betegnek, és gyakran mutatott be vele együtt áldozatot Bacchusnak, amikor még az egészséges volt, véletlenül éppen néhány napig távol maradt, majd visszatérve meglátogatta a barátját. A többi orvossal tanácskozást tartva, nevetve mondta, hogy ő csak azt tudja jól, hogy milyen páclével kellett volna ezt a testet befűszerezni, hogy ne bűzölögjön. Azonnal adatott neki egy pohár nemes rajnai bort és húslevest. A beteg könnyen engedelmeskedett barátja tanácsának, és így újraéledt erőkkel rövid időn belül megmenekült veszélyes betegségéből. Teljes joggal mondta tehát Hippokratész: A betegségeket mindenki közös természetéből és minden egyes ember sajátjából tapasztalatot szerezve ismerjük fel. Abban tévedtek az orvosok, hogy a beteg saját ter110
