Oldal 98 [98]
OCR
Az édes borokat annál inkább előnyben kell részesíteni a savanyúakkal szemben, hogy az előbbiekben a kiválóbb, az utóbbiakban a közönségesebb alkotóelem van túlsúlyban. Az édes borokban azok a kevés vizes, a legfinomabb sós és a földes részekben elvegyülő olajos részek vannak túlsúlyban, amelyek a legédesebb ízt keltik a nyelv idegbimbóin, a garatot, a gégét, a nyelőcsövet, bélcsatornát végigsimítják, a legcsábítóbb és legalkalmasabb táplálékanyagot nyújtják, a test tönkrement részeit helyreállítják. A savanyú borok ezzel szemben közönségesebb, az emberi test természetére ártalmas borköves és földes részekkel vannak telítve, amelyek nemcsak a nyelvet sújtják igen kellemetlen ízzel, hanem a nedveket is besűrűsítik, nehezebben emésztődnek meg, táplálkozásra alkalmatlanok, mindenekelőtt kőképző és köszvényesítő hatásaik vannak. Hallgassuk meg Galénoszt," aki ezt mondja az ide tartozó borokról: , Azért iszunk tehát déli borokat, hogy a hasmenést megállítsuk, máskülönben nem használnánk, mert azok sem az étel szétoszlatását, sem a vérképzést, sem a testnedv jó állagát, sem a vizelet eltávolítását, sem a verejtékezést, sem a has megkönnyítését nem segítik elő."" A tudós Behrens? is említést tesz arról, hogy a savas borokból születő borköves kéreg a belek teljes felszínét bevonja, és úgy beleragadnak a gyomor redőibe, hogy rút és kellemetlen hányásra ingerelnek." Ha tehát a szőlők érése akadályozva van, tanácsos lesz azokat a savanyú borokat, amelyeket ebben az időszakban könnyeznek ki magukból a hegyek, cukorral feljavítani, és így tenni azokat édesebbé és egészségesebbé. Azonban a legédesebbek is, ha túlzott mennyiségben fogyasztják őket, azáltal, hogy a vér mennyiségét növelik, a testben vérrel telt állapotot hoznak létre, ebből a felesleges vérből pedig — ezzel minden orvostudományban jártas egyetért — pangás, vérömleny és több más betegség származik. Azok a borok, amelyek az erjedés kezdetén mégsem szabadultak meg a seprűs és levegős részektől, a belekben szélgörcsös gyomorrontást okoznak, a veséket eltömítik, nehezen távoznak a vizelettel és a széklettel, igen könnyen okoznak vesefájdalmakat, a fej elnehezülését és más bajokat. Ezért a seprőtől megszabadított borokról azt kell tartanunk, hogy annál hasznosabbnak bizonyulnak az egészségünk megőrzése szempontjából, minél inkább leülepedtek bennük a sűrűbb földes részek, és minél inkább távoztak belőlük a finomabb levegős részek. Azok a borok, amelyek minden legfinomabb, legkedvesebb résszel rendelkeznek — mint amilyen valamennyi akár édes és spritust tartalmazó, akár édességétől megfosztott jó hírű tokaji bor —, elsősorban ezekben a tulajdonságokban jeleskednek: igen kevés, sőt a tudós Hoffmann állítása szerint szinte semennyi savas részecskét nem tartalmaznak; ha valamennyit felfedeznek is bennük, azok annyira szubtilisek és illékonyak, hogy a tudós Behrens beszámolója alapján a desztilláció során a bor spiritusával együtt átmennek a lepárlón. Ha tehát ezektől kevésbé kell várni a savnak felróható kellemetlenségeket, mint másoktól; ha jobban meg tudnak nyitni mindenféle elzárt csatornácskákat, jogosan tartják ezeket a legkiválóbbaknak és az egészség megvédésére legalkalmasabbak96 Galénosz (129-216k.) ókori római orvos és filozófus. 97 Gar£nosz 1625, 76. 98 Konrad Barthold Behrens (1660-1736) német sz4rmazast orvos és történész. 99 Beurens 1710, 346. 97
