Oldal 93 [93]
OCR
Ezt a mi boraink esetében is tapasztaljuk, mert közülük azok a leginkább spiritusszal telik és legnemesebbek, amelyek az erjedés előtt a legsűrűbb olajat tartalmazták annak nyilvánvaló bizonyítékaként, hogy az olajos részek, amelyek nem tűrik a vizes részeket, a súrlódó mozgástól annyira megváltoznak, hogy igen finommá válva a vizes reszeket a társaságukba fogadják és velük együtt hozzák létre a bor spiritusát. De valójában a borból desztilláció segítségével kivont spiritusról, amely minden másnemű résztől, nedvtől, olajtól, sótól meg van szabadítva, már a legfinomabb olajnál is illékonyabb, egyszerűbb, az derül ki, hogy tüzes és vizes elemből áll, és látszik, hogy ez már nem keveredik olajjal, legyen az akár a legfinomabb, és már nincs szüksége savra mint alkotórészre. Ha úgy tetszik, kezdjünk kísérletekbe. Öntsünk ilyen spiritust hideg vízbe, semmilyen változást nem tapasztalunk sem a vízben, sem a spiritusban; ám ha egyúttal a víz keverékébe egy kicsiny rész olaj jutna, akkor a spiritus áttetszősége is megszűnnék, és a víz tejszínűre festődne be. Szabadítsuk meg a flogisztont tartalmazó spiritust alkáli só segítségével a hozzá tapadó savtól. Minél inkább megtisztul, annál inkább sűrűbbé és hatékonyabbá válik; nehezen lehet megérteni, hogy ez miként történhet, hisz ezzel a finomítással igazából valamely alkotórészétől fosztjuk meg. A tudés Hoffmann elemzése eredményeként azt állítja, nemes borunk csaknem felét ilyen flogisztont tartalmazó spiritus alkotja." A tudós Neumann ennél jóval kisebb mennyiséget vont ki, amelynek oka abban keresendő, hogy ő talán gyengébb bort vett vizsgálat alá, és hogy a spiritust ismételt desztilláció segítségével rektifikálta."" A savas természetű sós részek az éretlen szőlőkben savanyú ízükkel világosan leleplezik magukat, az érettekben azonban már alig lehet érezni őket, úgy tűnik, hogy a mustban már teljesen eltűnnek, az erjedés megtörténte után pedig igen alapos megkülönböztetéssel lehet észrevenni őket mind az élesebben savas ízben, mind pedig abban, hogy hosszabb időn át a földes és zsíros, olajos részekkel társulva lesüllyednek és a tárolóedény falához tapadva földes, olajos, sós, savas szilárd anyagot képeznek, amelyet borkőnek avagy zarrarusnak neveznek. Nem fér hozzá kétség, hogy a savas ízben bővelkedő boraink elegyében előfordulnak; az pedig, hogy a lelkes borokban jelen vannak, abból nyilvánvaló, hogy tűzzel kezelve a desztillálóedényben egy kissé savanyú részt hagynak; az édes, olajos borokban, mint az esszenciában, az aszúborban, nehezebb felfedezni őket, mivel a hátramaradó részük édes, ragadós. Ha pedig alaposan meg szeretnénk vizsgálni ezeket a legédesebb borokat, semmi kétségünk nem lesz, hogy idő haladtával azok válnak leginkább spiritusszal telítetté," amelyekből a legáthatóbb ecetet lehet készíteni, és hogy korábban léteztek bennük savas-sós testecskék. A tudós Neumann egy mérték tokaji borból — anélkül, hogy megemlítette volna, hogy az milyen fajta volt — öt uncia borköves-mézgás tartalmat nyert ki." Ami pedig azt illeti, hogy a különféle borokban az ilyen borkőben található só mennyisége yn mennyiben tér el: a seprőtől megtisztított borokban nagyobb, mint azokban, amelyek79 Horrmann 1739, 129. 80 Neumann 1735, 464. 81 Latinul spirituosissima. 82. Neumann 1735, 464. 92
