Oldal 91 [91]
OCR
Helmont-féle erdei gazt® bocsátanak ki magukból. Egyes részek a felszínre törve virägokat formäznak,° mások pedig alulra süllyedve seprőt képeznek. Amíg csak tart ez a belső mozgás, azáltal, hogy a finomabb részecskék elpárolognak, a nehezebb darabkák pedig lesüllyednek, az egész folyadék áttetszővé válik, a tulajdonsága az ellentétére változik. Ha megisszák, már nem tágítja, hűsíti a testet, hanem erősít, melegít, részegséget okoz, savasabb. Ez már bizony bor. Lám, mily hatékony a boros erjedés, ha a szőlő levének a megváltoztatásáról van szó! A mi boraink eredete is az erjedésnek köszönhető, amelyek ennek a különféle tényezők által befolyásolt gyorsabb vagy lassabb lefolyása során válnak a legeslegnemesebb és leghasznosabb itallá. A mustok, amelyekből esszenciát vagy aszúbort készítenek, igen sűrűk, édesek, később válnak tisztábbá, mint a szokásos mustok, és később kezdenek el erjedni, és ez igen hosszú ideig tart. Ez részben azért van, mert az olajos molekulák szorosabban tapadnak, ezektől a többieknél jobban megdagadnak, kisebb mennyiségű vízben nehezebben oldódnak és jönnek mozgásba; részben pedig azért, mert a savas részek, amelyek igen csekélyek ezekben, gyengébb hatást fejtenek ki az olajos és földes részekre. Azonban a lassú és hosszan tartó erjedés során szubtilis spiritusok "8 töltik el azokat. Érvényes rájuk Becher,"? majd Becher nyomán Stahl” megfigyelése; eszerint a lágyabb és lassabb erjedés az erjesztett anyag lényegét finomabbá teszi."! Úgy vélem, itt kell megemlítenem, hogy magam soha nem tapasztaltam, hogy a hegyaljai polgárok tűz melegével távolították volna el az erjedésnek kedvező elemeket a mustból és így sűrítették volna be, hogy majd később erjesszék meg; arra viszont emlékszem, egykor megfigyeltem, hogy ennek épp az ellenkezőjét tették, akik az erjedés folyamatát hideggel lassították. A szüretet ugyanis gyakran késlekedés nélkül jeges fagy követi, ekkor néhányan az erjesztésre szánt borokat föld alatti pincékbe rakják, s ezeknek az enyhe hőmérsékletével segítik a letisztulásukat. Mások pedig külső bortároló helyeken szeretik tárolni, ahol hidegebb időjárás esetén a must visszafogott pezsgése is teljesen lefojtódik, és majd csak a tavaszi meleggel szítható fel és fejezhető be, gyakran mikor már a szőlők is virágoznak. 66 Helmont-féle erdei gázt, azaz szén-dioxidot. A levegőt mint őselemet Arisztotelész alapján sokáig egynemű anyagnak tekintették. Ennek meghaladása a szén-dioxid elkülönítésével kezdődött, majd az oxigén felfedezésével folytatódott; ezekkel a kísérletekkel bizonyosodott, hogy a levegő különböző alkotóelemekből áll. Johan Baptista van Helmont (1579-1644) 1630-ban ismerte fel, hogy a fa égés közben gázt bocsát ki magából, pontos terminus híján ezt nevezte Domby Helmont-féle erdei gáznak. 67 Domby itt vélhetően az erjedő folyadékban lévő apró, kerek szemcsékre, tehát az élesztősejtekre utalt, melyeket Antonio van Leeuwenhoek (1632-1723) mikroszkópos megfigyelésekkel azonosított. 68 Szudbtilis spiritusok, azaz a legfinomabb és legtisztább alkotórészekből álló spiritusok, Domby itt egyaránt utalt arra, hogy az erjedés során alkohol keletkezik, illetve arra, hogy a kemiatrikus értelemben használt, az életműködésekre hatással lévő testetlen matéria megjelenik a borban. 69 Johann Joachim Becher (1635—1682) speyeri származású orvos, alkimista, a flogiszton-elmélet kidolgozója. 70 Georg Ernst Stahl (1659-1734) német származású orvos, vegyész, hallei egyetemi professzor, a flogiszton-elmélet módosítója. 71 STAHL 1747, 69. 90
