Oldal 77 [77]
OCR
hegyek két határos, egymástól többé-kevésbé elágazó vonulatát fedik. Az egyikük észak és nyugat között, kissé oldalvást két mérföldre terjed, a másik kelet felé a Bodrog folyóhoz fut le közel három mérföldön át, miután a tőle különálló, szőlőknek éppúgy megfelelő dombokat hátrahagyva változatos kanyarokat tesz a vonulatában, és a szőlők igen hosszú és gyönyörű sorait tárja a szemünk elé. Mindkettő megtéve ezt az utat vad erdőkbe megy át, amelyek olyannyira kiterjedtek, hogy néhány mérföld erejéig megszakított vonulatukkal végül magának Lengyelországnak a határáig érnek. A vonulataikat mindkét oldalról, részben a hegyek lábainál, részben közvetlen a hegyek alatti síkságon a mezővárosok és a falvak ebben a rendben és számban kísérik: Zombor, Mád, Rátka, Tállya, Szántó nyugat felé; Keresztúr, Kisfalud, Szegi, Bénye, Liszka, Vámosújfalu, Tolcsva, Horváti, Zsadány, Olaszi kelet felé. Nem szabad közülük Sárospatak és Újhely mezővárosokat sem teljesen kizárni. Ezek a születési helyei egész Európa legnevezetesebb borának. Magyarországon kívüli területeken hol felső-magyarországi, hol tokaji bor néven jegyzik: der Tokayer Wein /Ober Ungarn Wein. Itt vannak mindazok az igen termékeny hegyek, amelyeknek délre, a széltében-hosszában tágas tiszántúli mezőkre néző oldalain terem a helyiek által hegyaljainak mondott bor, míg az átellenes vagy az északi, keleti és nyugati alacsony helyeken kevesebb szőlővel találkozunk. Számos mezőváros és falu van, amelyek a Hegyaljának nevezett területet alkotják; polgártársaink ezekről adják a bor külön neveit. A mezővárosok száma nyolc: Tokaj, Tarcal, Mad, Tallya, Szanto”, Keresztúr, Liszka,! Tolcsva; ha még Sárospatakot és Újhelyet?? is hozzájuk vesszük, akkor pedig tíz. Rajtuk kívül még kilenc falu is van, amelyeket már megneveztünk; közülük kettőt, Zombort és Szegit nem lakják, de a hegyek ma is őrzik a róluk kapott neveiket. Ebből nagyon világosan nyilvánvaló, hogy a külföldiek két, a legtöbb írónál előforduló történeti-természetrajzi tévedésbe esnek. Azt hiszik, hogy ez a bor — kizárva ebből a jelzett szomszédos hegyeket — csak a Tokaji-hegyen terem, vagy ami olykor megesik, hogy az eredetéül Felső-Magyarország más, innen távol eső hegyeit is megjelölik. Ugyancsak világos, hogy a helyekről szóló, eddig kiadott leírások többnyire két hiányosságtól szenvednek: ugyanis a fentebb jelzett mezővárosok és falvak közül néhányat vagy meg sem említenek, vagy pedig nagyon távoli városokat is közéjük kevernek. A legújabb szerző, akit e tekintetben fel tudtam lelni, a zolnai Matolai János? úr, aki a mi vidékünk felkutatására indított útjáról hazatérőben a tudós Johann 19 ma: Abaújszántó 20 ma: Bodrogkeresztúr 21 ma: Olaszliszka 22 ma: Sátoraljaújhely 23 ma: Mezőzombor és Szegilong települések, mindkettőt a 18. század második felében telepítették újra be. Andreas Fucker a Tokaj-hegyaljai borvidéket ábrázoló térképén Szegit nem is tüntette fel, Zombort elhagyottnak (deserzus) írta, ahogy Rátkát is, melyről Domby egyébként mint létező településről írt. Lásd Andreas Fucker, Montium vitiferorum utpote Tokaiensis Tarczal Tallya Mad et reliquorum nec non regionis vicinae geographica repraesentatio, Eperiesini, 1749. 24 Matolai Janos (1691/2k.-1731 utän) földmerö, térképész, Bél Mátyás munkatársa. 76
