Oldal 127 [127]
OCR
126 = 7. HATEKONY INTERVENCIOK A NOI SZERHASZNALAT KEZELESEBEN 7.4. ALAPELVEK A SZERHASZNALO NOK KEZELESEBEN Covington (2002) összegyűjtötte azt a hat alapelvet, amelyek a legmegfelelőbb terápiás folyamatot és hatást biztosítják szerhasználó nők számára. Az alapelvek a női szerhasználat elméletein, modelljein és a klinikai tapasztalatokon alapulnak. Az első alapelve szerint csak női csoportokat érdemes kialakítani, mert ez másfajta dinamikát biztosít, mint egy koedukált csoport. A kutatások ígéretesek, ugyanakkor még nincs elég evidencia ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a csak női kezelések feltétlenül hatékonyabbak a genderreszponzív vegyes csoportoknál (Neale és mtsai, 2018). A szerhasználó nők számára tervezett csoportos intervenciók megfelelő kivitelezés mellett hatékony kezelési módnak ígérkezik. A női csoportok a biztonság és a támogatás forrásává válhatnak, miközben az énerőt és az autonómiaérzetet erősítik (Covington 2008; Grella, 2018; Herman, 2011; Marsh, 2018; Tompkins-Neale, 2016). A felépülés különböző fázisaiban más-más igények jelenhetnek meg, de kezdetben mindenképpen a csak női csoportot támogatja a szakirodalom (Fedele-Harrinton, 1990), különösen traumatikus élmények és abúzustúlélők számára. A második alapelv szerint, amelyet a nemzetközi szervezetek (EMCDDA, WHO, APA) is hasonlóképpen ajánlanak a szerhasználó nőknek, egy együttműködő szakértői csoportra van szükség a hatékony felépüléshez, amely tekintettel van a probléma komplexitására és a szerhasználó nők mint heterogén csoport diverz szükségleteire. Covington (2002: 62) tizenhét területet különít el: 1. a szenvedélybetegség biopszicho-szociális ártalmai; 2. alacsony önértékelés; 3. etnikai különbségek és kulturális sajátosságok; 4. nemi megkülönböztetés és zaklatás; 5. fogyatékossággal összefüggő ügyek; 6. családi kapcsolatok; 7. kötődési zavarok és bonyolult kapcsolati rendszerek; 8. erőszak és más abúzus tapasztalatai; 9. étkezési zavarok; 10. szexualitás, szexuális orientáció; 11. szülőség; 12. gyász; 13. munkával, munkavégzéssel kapcsolatos ügyek; 14. megjelenés, mentálhigiéné és testi egészség; 15. izoláció, a társas és támogató kapcsolatrendszer hiánya; 16. jövőbeli tervek; 17. gyámság és gyermeknevelés. A hatékony kezelésnek alapelve továbbá a biztonságos, méltóságteli és tiszteletteljes környezet megteremtése. A környezetnek óriási hatása van a traumatúlélő kliensek kezelésében, amely a fizikai környezet elemein kívül a kölcsönösség, az egyenrangúság és a biztonságosság koncepcióját is magába foglalja. Ez azt jelenti, hogy megfelelő határok vannak a kliens és a terapeuta között, ugyanakkor nyitottság és kölcsönösség is jellemzi a terápiás kapcsolatot. A terapeuta modellezi azt az erőt, amivel és ahogyan magáért tehet a kliens.
