Seite 126 [126]
OCR
7.3. TRAUMAINFORMALT, TRAUMAFOKUSZU ELLATAS ® 125 használat kapcsolata már hivatalosan is elismert. Ennek köszönhetően egyre nagyobb az érdeklődés a traumainformált kezelések iránt (Tompkins-Neale, 2016). Több hasonló kezdeményezés született azzal kapcsolatban, ahol olyan eljárást fejlesztettek ki, amely figyelembe veszi a PTSD-tüneteket is a szenvedélybetegek gyógyításában. Erre példa az a mindfulness-alapú kognitív terápia (MBCT), amit Fortuna és Vallejo (2015) dolgozott ki kifejezetten traumával és szerhasználati tünetekkel egyaránt rendelkező felnőtteknek. Az MBCT egy 12 alkalmas folyamat, amely során a kliens különböző meditációs gyakorlatok, szerepjátékok és kognitív rekonstruálás segítségével, a terapeuta támogatásával indul el a gyógyulás felé. Messina és munkatársai (2010) börtönben végeztek egy 6 és 12 hónapos, hatékony programot utánkövetéssel, melynek fontos eleme volt, hogy megtanították a nőknek, mi is pontosan az, hogy trauma, milyenek az erre adott tipikus reakciók, és milyen megküzdési módok léteznek a feldolgozásra. A traumainformált eljárás segíti a nőket a szükségleteik előhívásában és a kezelésben való megtartásban, továbbá csökkenti a traumaalapú visszaesés rizikóját (Iompkins, 2016). Traumainformált eljárások nagy hangsúlyt fektetnek a trauma megértésére, beleértve a következményeket és azokat a feltételeket is, amelyek a gyógyulást nagyban segítik a szolgáltatásnyújtás minden aspektusából (Fallot-Harris, 2008). Bármely emberek megsegítését célul kitűző program, függetlenül attól, hogy mire specializálódott, lehet traumainformált, úgy, hogy specifikus adminisztratív és szolgáltatásiszint-változtatásokat hajt végre a gyakorlatban, tevékenységekben és szabályozásokban annak érdekében, hogy képes legyen felelősséget vállalni a traumatizált emberek szükségleteiért és erdsségeiért. A traumara vonatkozé edukäcié és ennek hatäsai igazoltak, így nem meglepő, hogy központi helyet foglalnak el jóformán minden változásra összpontosító törekvésben (uo.). Azokban a programokban, melyekben alkalmazták ezt a folyamatot, a közreműködő csoportok mindegyike - pl. a segítő személyzet -— pozitív válaszokat jelzett vissza a traumainformáció miatt bekövetkező változásokra vonatkozóan a gondozási rendszeren belül (uo.). Elszigeteltségben sosem lehet sikeres gyógyulást elérni, ehhez minden esetben szükség van az emberi kapcsolatok kontextusára, a trauma túlélőjének megsegítése a felépülés legfontosabb alapelve, neki kell megfogalmaznia ez iránti igényét és ennek feltételeit (Herman, 2003).
