Page 94 [94]
OCR
5.2. SZABADSÁGVESZTETT SZERHASZNÁLÓ NŐK a 93 mák. Sokkal nagyobb arányban voltak fizikai vagy szexuális abúzus áldozatai, ami egyértelműen magyarázhatja a PISD gyakori előfordulását, valamint a magas arányát a depressziónak, a szorongásos és borderline személyiségzavaroknak. A szerhasználat nagymértékű jelenléte a női börtönökben tehát nemcsak az izolációval és más, a börtön-szettinghez kapcsolható jelenséggel mutatnak összefüggést, hanem az öngyógyítás (szelfmedikalizäciö) mint a megküzdés egy módjával is. A vizsgálatok szerint a gyermekkori abúzus és a szerhasználat között szoros kapcsolat van, s a szabadságvesztett nők között nagy arányban találhatók gyermekkori abúzus áldozatai, így a szerhasználat mértéke ezzel is magyarázható (Moloney - van den Bergh - Moller, 2009). A traumatülelök köreben a szerhasznälat mint öngyögyitäs nemritkan megfigyelt jelenseg. Ugyanakkor felhivja a figyelmet arra, hogy a szabadsägvesztett n6k kezelésében fontos szempont a traumainformaltsag. A gyermekkori traumatizációval növekszik a további fizikai és mentális egészségkárosodások kockázata: öngyilkosság, pszichológiai distressz, mentális betegségek, evészavarok, valamint a kockázatos viselkedések, amelyek szexuális úton terjedő és más fertőző betegségekhez vezetnek. A gyermekkori trauma ebben a mintában jelentős és pozitívan korrelált a letartóztatások számával, ugyanakkor negatívan korrelált az első letartóztatáskori életkorral, a prostitúcióba való első bekapcsolódással és az első tulajdonelsajátítással vagy droggal összefüggő és erőszakos bűncselekménnyel (uo.). A gyermekkori traumák újraélését, a traumatünetek felerősödését a börtönbe kerülés is felerősítheti. A nőknek más igényeik lehetnek, amelyek a férfiakra kitalált börtönrendszerben nem érvényesülhetnek. Nyilvánvalóan van valamilyen korreláció a trauma és a rossz egészségi állapot, illetve társadalmi normáktól való marginalizálódás között. A trauma, a traumakövetkezmények és a kriminalitás közötti kapcsolatokat feltárták; az ok-okozati viszony és a mögöttes folyamatok feltárása a jövőbeni kutatások feladata. A szabadságvesztett nők mint speciális csoport problémája a komplexitásból fakad: megfelelő - integrált -— kezelésekkel lehetne csak a pszichológiai, társas és egészségügyi problémákat kezelni (uo.). E sajátságokkal a börtönrendszer nem tud kellő mélységben foglalkozni, mert ehhez nem rendelkezik széles körű ismeretekkel (pl. új kutatási eredmények, módszerek), illetve az ismeretekkel rendelkező szakembergárda (pszichológus, orvos, pártfogó, reintegrációs tiszt) túlterhelt. Gyakran olyan programokat használnak a női elítélteknél is, amelyek nem tartalmaznak női igényekre kialakított elemeket, s mindenekelőtt nem veszik figyelembe a korábbi traumatizációt. A legtöbb programot férfiakra dolgozták ki, és több idézett kutatás alapján a hatékonyságuk erősen megkérdőjelezhető női elítéltek esetében.
