Oldal 93 [93]
OCR
92 m 5. SPECIÁLIS SZERHASZNÁLÓ NŐI CSOPORTOK ző lehetőségeket nyújtsanak a gyermekeiknek. Marginalizáltak maradtak egy férfiak uralta szubkultúrában (Moore-Frazer, 2006, idézi Banwell-Bammer, 2006) és a hegemonikus anyaság-reprezentációkban. Nem reális elvárások alapján ítélték meg őket, ami ahhoz vezetett, hogy ők is elkezdték hibáztatni magukat és egymást. Amikor figyelmet kaptak valamilyen külső személytől, azt nem önmagában értékelték, hanem intervencióként, büntető jellegű megjegyzésként, ami erősítette a stigmatizáció- és diszkrimináció-élményüket. Az összes anya beszámolójában találtak kisebb-nagyobb önellentmondást az elvárások, az , idővel való zsonglőrködés" és az egészségügyi és szociális hatóságok elvárásai között. 5.2. SZABADSÁGVESZTETT SZERHASZNÁLÓ NŐK Világszerte növekszik a szabadságvesztett nők száma, a börtönpopuláció 2-9 százaléka nő (Moloney - van den Bergh - Moller, 2009). A növekedes különösen a drogügyek miatt eliteltek köreben figyelhetö meg, ami a sajät droghasználat és a drogkereskedelemben érintett cselekmények miatti elítélésre is vonatkozik. A szabadságvesztett nők nagy része használ legális és illegális szereket a börtönben (EMCDDA, 2004). Egy szisztematikus áttekintés szerint az egyesült államokbeli börtönökben a szabadságvesztés előtt egy hónappal a nők 30-60 százaléka volt függő, vagy használt valamilyen illegális drogot (Fazel és mtsai, 2006). A nők által elkövetett bűncselekmények legnagyobb része nem erőszakos és eltulajdonítás jellegű, ezért nem jelent társadalmi veszélyt, így a női börtönöket kevésbé őrzik szigorúan. A férfiakkal összehasonlítva a nőknél gyakrabban igazolódott, hogy a bűncselekményt drog hatása alatt követték el (EMCDDA, 2004). A nők körében gyakoribb injekciós szerhasználtot azonosítottak a börtönben, de a droghasználat mellett az általános populációhoz hasonlóan megtalálható körükben a gyógyszerrel való visszaélés, a dohányzás a börtönben pedig szinte mindenkit érint (uo.). A szerhasználat kezelése a börtönben az egyik legfontosabb a nők reintegrációjának sikerességében. A nemzetközi szakirodalmi eredmények alapján (Messina és mtsai, 2010; 2013; Morrissey és mtsai 2005; Richie, 2001; Saxena és mtsai, 2014) a szabadságveszett nők sajátos helyzetben vannak, alapvetően felülreprezentáltak a társadalom gazdasági és szociális értelemben marginalizált csoportjai. A szabadságvesztett nők körében a szabadságvesztett férfiakkal és az átlagpopulációhoz tartozó nőkkel összehasonlítva igazoltan szignifikánsan magasabb arányban jelenik meg a PTSD, a gyerekkori bántalmazás, a viktimizáció, valamint a mentális és fizikai egészségügyi problé
