Oldal 68 [68]
OCR
4.4. PSZICHOSZOCIÁLIS TÉNYEZŐK = 67 párkapcsolati és egyéni problémák (pl. elégedetlenség az élettel), amelyek hajlamosítanak a függőség kialakulására (Ágotha, 2017). 4.4. PSZICHOSZOCIÁLIS TÉNYEZŐK Több kutatás összefüggést mutatott ki a pszichoszociális, a biológiai és a reproduktív tényezők között a mentális betegségek magyarázatában (WHO, 2001). A nemi különbségek vizsgálataiban a pszichológiai fejlődés eltéréseit, valamint a nemre jellemző szocializációs és megküzdési mintázatok jellegét emelték ki (Busfield, 2002; Casey, 2002; Kornstein—Wojcik, 2002). A nyugati tarsadalmakban a nőknél a gondoskodás és az eltérő vélemények elfogadása támogatott, a férfiaknál az , organikusan" sokkal függetlenebb és magabiztosabb viselkedés. Egy másik tanulmány szerint a nőknél a negatív érzésekkel megküzdés inkább egy befelé fókuszáló, ruminációs mintázatot mutat, míg a férfiaknál hasonló szituációkban a kifelé, az aktivitások irányába mutató megoldások jellemzőek (Nolen-Hoeksema, 1995). A lányokat arra tanítják, hogy internalizálják a stresszt, a negatív életeseményeket, míg a fiúkat arra, hogy lereagáljak (Sachs-Ericsson-Ciarlo, 2000). Mindez Busfield (2002) szerint az érzelmek dichotóm klasszifikációjához vezet: vannak feminin és maszkulin érzelmek, amelynek következtében lehetnek bizonyos elvárások a viselkedést illetően. A nyugati társadalmakban vannak elfogadott vagy elvárt érzelmek a nők felé: félelem, szorongás, szomorúság és az érzelmekről való beszéd. Míg a sztereotip maszkulin viselkedés az, ha valaki nem beszél az érzelmeiről, és bizonyos negatív érzések, mint a gyűlölet és a harag, sokkal elfogadottabbak. Továbbá amíg a férfiakat nem tartja a társadalom érzelmileg zavartnak, ha megéli a haragot és a gyűlöletet, a nőknél gyakran a , rosszaság, erkölcstelenség és a bűnösség" jellemzőivel társul. Ezért Weissman és Klerman (idézi Sachs-Ericson-Ciarlo, 2000) egy olyan interpretáció mellett érvel, amelyben a nők körében tapasztalható mentális problémák az érzelmek kifejezésének társadalmi elfogadottságával függnek össze. Habár a nők korábban keresnek segítséget (Brady-Randall, 1999), összességében sokkal kevesebb nő jut el az ellátásba (Greenfield és mtsai, 2007), aminek összetett háttere van. A nyugati társadalmakban továbbra is a nők látják el a gyermekgondozási feladatokat, ami megnehezíti a számukra, hogy a munka és a gyermekgondozás mellett kezelésbe jussanak, vagy hogy egy hosszabb vizsgálatban vegyenek részt.
