Oldal 67 [67]
OCR
66 m 4. A NŐI SZERHASZNÁLAT KLINIKAI VIZSGÁLATAINAK TAPASZTALATAI a családhoz való kötődés, illetve a társadalomhoz való kapcsolódás meggyengülésének (Pikó, 2000, idézi Zsákai, 2008). Végül a szociális ökológiai modell megközelítése szerint az egyén és környezete közötti kapcsolat egyensúlyának felborulása zavar forrása az egyén életében, és ez vezet az alkoholproblémák kialakuläsahoz (Kumpfer-Turner, 1991; Jessor-Donovan-Costa, 1991). Läthatjuk, hogy mindegyik elmeletben fontos szerepe van a (potenciälis) beteget körülvevö tärsas környezetnek. Az alkoholizmus nem csupan annak a betegsége, aki iszik, hanem az egész családjára hatással van. Megbélyegzi az alkoholistát, és elszigeteli a családtagokat egymástól és a világtól. A család tagjainak érzéseit, gondolatait, cselekedeteit az alkoholista ivása, állapota határozza meg, ezért mondhatjuk, hogy az alkoholbetegség nemcsak azé, aki iszik, hanem a családé is. Az alkoholista családok a diszfunkcionális családok sorába tartoznak, amelyekben jelentős zavarok figyelhetőek meg (Ágotha, 2017). Azok a gyerekek, akik diszfunkcionális családokban nevelkednek, amelyekben korai életkorban bántalmazó vagy kiszámíthatatlan gondozásban részesültek, a stresszkezelés, a mentalizáció és a szociális készségek területén deficitet mutathatnak. Ez alapot adhat a későbbiekben kialakuló pszichopatológiáknak, ez azonban nem egyértelmű következmény, későbbi traumatizációk vagy a másodlagos kötődések hiánya szintén befolyásoló tényező lehet (Fonagy-Target, 2005). 2000-ben Anda és munkatársai végeztek arra vonatkozóan vizsgálatokat, hogy alkoholista szülők gyermekeiként felnőve, nehéz, kedvezőtlen gyermekkori élményeket, tapasztalatokat szerezve, mekkora az esélye annak, hogy a gyermek is hasonló függőség rabjává válik. Azok közül, akik negatív élményeket szereztek gyermekkorukban (családon belüli erőszak, fizikai, emocionális, szexuális abúzus, vagy válás, mentális betegség, drogabúzus, bűncselekményt elkövető családtagtag jelenléte), azok váltak nagyobb számban depresszióssá és alkoholbeteggé, akik alkoholista családban nőttek fel. Ha a diszfunkcionális családokban az alkohol nem volt jelen, akkor a gyermekek később, felnőttkorukban kisebb számban váltak alkoholfüggővé (Anda-Whitfield-FelittiChapman-Edwards-Dube-Williamson, 2002). A női ivás hátterében gyakran alkoholista szülői minták állnak, vagy traumatizált gyerek- vagy fiatal felnőttkor (feldolgozatlan gyász, egyéb veszteségek) (Ágotha, 2017). A zavarok a szülők személyiségéből, magatartásmódjából erednek. A család közvetíti ugyanis azokat a kulturális normákat, amelyek később a gyerek érdeklődési körét is behatárolják. A korai gyerekkori hatások többnyire befolyásolják a későbbi társ, illetve társaság kiválasztását is (Valkai, 1987). A személy élettörténetében gyakran fellelhető az alkoholhoz való ambivalens viszony, továbbá ilyen családok gyermekeinél megfigyelhetőek
