Oldal 63 [63]
OCR
62 m 4. A NŐI SZERHASZNÁLAT KLINIKAI VIZSGÁLATAINAK TAPASZTALATAI 4.2.1. Diagnosztikai problémák A diagnózisok pontatlan konceptualizációját a mintavételi torzítások is befolyásolhatják. Ezek a torzítások akkor fordulhatnak elő, amikor a diagnózis ismertetőjelei vagy az előfordulási arány elsősorban vagy kizárólag klinikai környezetben vizsgált tüneteken alapszanak, vagy olyan rendellenesség esettanulmányain, amelyben a mintavétel nem kiegyensúlyozott, pl. nem szerepel megfelelő arányban a férfi vagy a női nem, a szexuális kapcsolatban egyedülállóként résztvevők vagy egy etnikai csoport képviselői. Az ilyen gyakorlat pontatlan előfordulási arányhoz, hibás értékelési eszközökhöz, torzult diagnosztikai kiindulóponthoz és ismertetőjelekhez vezethet, amelyek nem tükrözik az adott rendellenességhez köthető tünetek sokszínűseget (Skodol-Bender, 2003). Hartung és Widiger (1998) potenciális, nemhez kötődő mintavételi torzulásokat azonosított, amelyeket olyan diagnosztikai kategóriákhoz társítanak, mint például a hisztrionikus személyiségzavar, a magatartäszavarok, a szomatizäciös zavar, a nemi identitäszavar es a dependens személyiségzavar. 4.3. TÄRSAS-TÄRSADALMI JELLEMZÖK A kutatások szerint a nők a férfiaknál későbbi életkorban kezdik el a szerhasználatot, és a szerhasználat általában a partnerhez köthető, míg a férfiak esetében férfi barátokhoz (Tuchman, 2010). Az alábbiakban a szakirodalom által feltárt társas-társadalmi jellemzőket mutatjuk be. A szerhasználó nők esetében többször fedezhető fel az élettörténetben valamilyen traumatikus élmény vagy meghatározó stresszor, például párkapcsolati problémák vagy környezeti stressz (Oberleitner és mtsai, 2014). Az egyik ilyen ismert stresszor a gyermekkori elhanyagolás és erőszak. A férfiak és a nők egyaránt nagyobb kockázatnak vannak kitéve, ha olyan családban nőttek fel, ahol a szülők vagy a fontosabb felnőtt személyek alkoholisták voltak (Merikangas, 1990). Az alkoholproblémákkal rendelkező nők esetében azonban sokkal magasabb volt a családtörténetben megjelenő alkoholizmus, mint az alkoholista férfiak vagy alkoholproblémákkal nem küzdő nők esetében (Gomberg, 1993). Több vizsgálat kimutatta, hogy az alkoholista családokban felnövő személyek alábecsülik az alkoholhasználat közvetlen negatív hatásait (Schuckit és mtsai, 2000), valamint az alkoholhasználathoz köthető viselkedéses mintázatok elsajátítása is jelentős (Pickens és mtsai, 1991). Heath és mtsai (1999) vizsgálatainak eredménye szerint a genetikai tényezők erőteljesebben
