Oldal 56 [56]
OCR
3.3. A NŐI PERSPEKTÍVA PARADOXONA = 55 ami egyenlőtlen és igazságtalan, és ebből eredően hatalomfosztottsággal jár. Az egyenjogúság elérésére egyetlen megoldásnak a nők nagyobb hatalmának biztosítása tűnik. A felépülésben és a függőségben a hatalom és feljogosítottság fogalma egészen mást jelent: a szerhasználó (nő) elfogadja, hogy képtelen kontrollálni a szerhasználatot. A hatalomnélküliség ilyen fajta elfogadása nyelvileg is nyitottságot és sebezhetőséget feltételez — amely egészen mást jelent, mint a társadalompolitikai-gazdasági értelemben vett feljogosítottság. A világban a nők a/több hatalomért küzdenek, a szerhasználó nő pedig a függőségből szeretne felépülni - ez a kettősség a felépülésben lévő nőnél olyan belső ellentmondáshoz vezethet, amely több hatalommal nem feloldható, hanem újra kell alkotnia az önmagához való viszonyát. Ennek első lépése a szerhasználat kontrolljára való képtelenségének az elismerése, valamint kapcsolataiban az őszinteség és a felelősségvállalás kiépítése. Az empowerment ilyen jellegű ellentmondásai nehézséget okozhatnak a szerhasználó nő életében. Néhány személy számára a felépülés megkezdése a kiharcolt hatalom és erő elveszítését jelenti, a női mozgalmak értékeinek elhagyásaként interpretálható. A különbségek megértése segíthet az ellentmondás feloldásában. Az, hogy a felépülés folyamatában a szerhasználó lemond a hatalomról, valójában a kontroll megszerzését is jelenti, és ezt az értéket - a szerhasználattól függetlenül - tudja majd érvényesíteni az életében. A történelem során a nôk a függôségük miatt stigmatizältak voltak, ,moralisan bukott lényekként” tekintettek rajuk (Brown, 2002). A stigma paradoxona az, hogy a függőség tagadását táplálja. Visszatekintve, a szerhasználó nők stigmával bíró, de láthatatlan alkoholistából váltak látható és elfogadott, de továbbra is stigmatizált csoporttá. A női szerhasználat növekvő felismerése, elfogadása és láthatósága a függő nők legitimálásához vezetett. A feminista mozgalmak óriási erőkkel küzdöttek azért, hogy láthatóvá tegyék a szerhasználó nőket. Tulajdonképpen - paradox módon - a nők megszerezték a jogot ahhoz, hogy morális kudarcként éljék meg a szerhasználatukat. Ez pedig továbbra is azzal járt, hogy elítélték őket ezért a ,kudarcukért". A függőség betegségként való, Jellinek-féle (1960) értelmezése fellazította ezt a stigmát, a függőséget immár nem morális keretek között értelmezve. Értelmezése szerint nem kell tagadni a függőséget, ha azt betegségként fogjuk fel (vö. morális és medikälis modell). Egyenrangünak tekinti tehät a nöket és a férfiakat: betegnek. A , speciális populáció paradoxona” arra vilägit rä, hogy komoly következmenyekkel jär az, hogy a szerhasznälö nökkel foglalkozó szakirodalom túlnyomó része , speciális populációként" ragadja meg a sajátosságokat (MartinAston, 2014). A női szerhasználat összefüggésben van a társas kapcsolatokkal
