Oldal 47 [47]
OCR
46 m 3. A NŐI SZERHASZNÁLAT ELHELYEZÉSE AZ ADDIKCIÓ ELMELETEIBEN értékelési keret kialakult a témában. A szerhasználat történetén belül az alkoholfogyasztás a legjobban dokumentált terület. A nők ugyanolyan régóta isznak alkoholt, mint a férfiak, fogyasztásuk legtöbbször mégis más megítélés alá esett. Az első tanulmány, amely a mértéktelen alkoholfogyasztás káros következményeiről szólt, az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg, 1784ben. Benjamin Rush, az amerikai pszichiátria egyik atyja a fennálló morális értelmezéssel szemben (amelyben a részegség mint bűn és a függőség mint választás jelent meg) az alkohol erős tudatmódosító jellegét hangsúlyozta, s az alkoholizmust az , akarat betegségének" hívta (vö. medikalis modell). A későbbiekben többen kezdték alkalmazni a medikális modellt az alkoholbetegek kezelésére, ugyanakkor az alkoholt a gyógyászatban továbbra is használták (pl. a terhesség alatti diszkomfort csillapítására). A 19. században a viktoriánus értékrend az alkoholt a férfiakkal asszociálta, a nőknek sokkal inkább elnézték az ópiumhasználatot, mert azt nőiesebbnek tartották (ugyanakkor a női ópiátfüggőséget nem tartották elfogadhatónak). Az alkoholfüggő nőket óriási szégyen övezte, nem kaptak megfelelő ellátást, gyakran sterilizálásnak vetették alá őket. 1852-ben alakult meg a Női Mértékletesség társaság, mely a szesztilalom mellett érvelt. A , mértékletességi mozgalom" a 19. század vége felé az alkohol használatának egy mérsékeltebb, társadalmilag megengedett változatát támogatta. Az alkohol szerepe azért került előtérbe, mert nagyon sok nő lett erőszak áldozata a férjek ittassága miatt (Brown, 2002). Az 1800-as évek második felére a nők az absztinencia győzteseivé váltak, s az alkoholfüggő nőket szánalmas, sajnálatra méltó egyénekként ábrázolta a korabeli média. Ahogyan a női alkoholfogyasztáshoz társuló társadalmi stigma növekedett, az ivás otthoni - ,zugivó" - formája egyre terjedt immáron alkoholalapú , gyógyszerek" bevezetésével, valamint új teret nyitott kifejezetten nőknek gyártott termékek előállítására (pl. olyan italok, amelyeket egy pohár titkos rekeszéből lehet elfogyasztani) (White-Kilbourne, 2006). Mindeközben a nők választójogért vívott harca is elkezdődött. Így a 20. században a nők társadalmi szerepének változásával egyre gyakrabban lehetett látni a nőket alkoholt fogyasztani nyilvános helyeken férfiakkal együtt (Brown, 2002). A prohibíciós időszak alatt enyhült a női szerhasználattal szembeni előítélet, új közösségi terek jöttek létre (éjszakai klubok, táncos-zenés szórakozóhelyek), és a fiatal nők számára az alkoholfogyasztás és a dohányzás a szabadság szimbóluma lett, ugyanakkor az alkohol- vagy drogfüggő nőket továbbra is stigma övezte (White-Kilbourne, 2006). Ezzel párhuzamosan különféle drogokat alkalmaztak az orvostudomány területén. Az ópiumot például rendkívül sokféle problémára írták fel (fájdalomcsillapítás, hangulatjavítás stb.). A nőknek általában azt tanácsolták, hogy fájdalomcsillapításra
