Oldal 36 [36]
OCR
2.2. AZ ADDIKCIÓ ETIOLÓGIÁJÁNAK MODELLJEI m 35 - ebben az elképzelésben az addikció nem a kontrollvesztés manifesztációja, hanem a humán motivációs működés egyik megjelenési formája, vagyis a látszólag kontrollvesztett állapot valójában az egyén válasza a környezetre és a lehetőségeire (Gillford-Humphreys, 2007). A motivációs modellek (pozitív-negatív visszacsatolás, elvárások, énhatékonyság stb.) ilyen módon az egyébként teljesen irracionális viselkedésmintázatokra adnak magyarázatot. A szociális kognitív perspektíva az önregulációs képességek megismerésében volt úttörő. Bandura (1999) az énhatékonyságot egy olyan kulcsfontosságú tényezőnek tartja, amely az ágencián keresztül a motivációkat és a cselekvéseket szervezi. Az énhatékonyság meghatározza az egyéni célokat és azt, hogy a személy milyen erőforrásokat képes mozgósítani azok elérésére. Ez a megközelítés a szenvedélybeteget aktívnak, cselekvőnek látja a biológiailag indukált sóvárgás kialakulásában, ezért a kezelésben az addiktív viselkedés elkerülésére kognitív és viselkedési regulációs technikákat tanítanak (pl. vizualizációs technikák a legrosszabb következmény elképzelésére). Számos az addikcióra magyarázatot szolgáló mechanizmust felfedeztek és megannyi modellt alkottak meg, amelyek a probléma bizonyos aspektusait képesek megragadni. Ezek a modellek igen változatosak, és nem lehet ezeket egy hierarchikus rendszerbe rendezni. Ugyanakkor heurisztikus célból két csoportra bonthatjuk: az egyénre és a közösségre fókuszáló modellek (lásd 2. táblázat). Az egyénre fókuszáló modelleken belül West (2013) megkülönbözteti az automatikus feldolgozás, a választás, a célközpontú, az integratív és a feldolgozás-és-változás, valamint a biológiai elméleteket. A közösségre fókuszáló elméletekben a társas hálózat, a gazdasági, akommunikáció/marketing és a szervezeti rendszerek modelljét különbözteti meg. Az egyik összefoglaló modell a COM-B-modell, amely felismeri, hogy a viselkedés (behaviour — B) komplex jelenség, amely a képesség (capability — C), a lehetőség (opportunity = O) és a motiváció (motivation — M) összetevőkből áll. Ebben a modellben az addikciót úgy értelmezhetjük, hogy az egyénnek vannak bizonyos pszichológiai és fizikai képességei (C) (pl. szelfregulációs képesség, tanulási képességek, reagálás a büntetésre, szabályok betartása stb.), a lehetőségeket (O) a társas és fizikai környezet nyújtja (pl. a viselkedésre adott büntetések és jutalmak forrásai, a szerhasználat pénzügyi következményei stb.), és a motivációk (M) az adott pillanatban (pl. érzelmi szükséglet, öröm és elégedettség forrása, a visszautasítástól való félelem stb.). A motiváció lehet reflektív vagy automatikus: mérlegeli a ráfordított energiát és a kimenetelt (költség-haszon elv), vagy magában foglalja a drive-okat, az érzelmi feldolgozást és szokásokat (pl. egy intenzív érzelem/szükséglet egy cselekvésben való részvételre).
