OCR
2.2. AZ ADDIKCIÓ ETIOLÓGIÁJÁNAK MODELLJEI m 33 mint a szerhasználat vagy a szenvedélybetegség értelmezési kerete megjelenik a hétköznapi és társadalmi diskurzusokban. 2.2.1.1. A morális modell A morális modell a vallási megközelítésekben gyökerezik, elavultnak tekinthető, az addiktológiai terápiás megközelítések között nem tartjuk számon (Gerevich, 2008). Az addiktív viselkedést az egyén választásának, racionális döntésének tartja, s mivel azt feltételezi, hogy az egyén célja az öröm maximalizálása, az erre adott megfelelő válaszreakciónak a lehetséges fájdalom és büntetés tűnik. A kezelések célja az akaraterő fejlesztése. A 12 lépéses anonim önsegítő csoportok (pl. AA: Alcholics Anonymus, Névtelen Alkoholisták) használják a modell egyes elemeit. A modell értelmében az addikciót választó személyek morálisan elítélendők, ezért nem a rehabilitáció, hanem a büntetés a cél. Habár tudományos szempontból a morális modell elveszítette jelentőségét, a társadalmi (és politikai) diskurzusokban, valamint a szerhasználókkal szembeni attitűdökben gyakran megjelenő érvelés. 2.2.1.2. A medikális modell A medikális modell az addikció neurobiológiai alapjait hangsúlyozza, megközelítése szerint az egyénnek nincs kontrollja a függőség felett. A biológiai mechanizmusokat két vezető elmélet magyarázza: a genetikai és a neuroadaptációs. Ez utóbbi az addiktív viselkedések egyik legnépszerűbb magyarázó elmélete, sőt Vrecko (2010) szerint az addikció azután vált univerzálisan elfogadott területté, miután az , agy betegségének?" titulálták. A medikális szemlélet a betegségek nemzetközi osztályozási rendszereiben és diagnosztikus kézikönyvekben értelmezi a függőséget és szerhasználatot, olyan kifejezésekkel leírva, mint a visszaesések, sóvárgás, megvonási tünetek stb. A szerhasználók elvesznek a tünettan mögött, és maguk is nem-szubjektumként kezdenek magukra tekinteni, akiket a saját viselkedéseik vagy külső erők manipulálnak, habár ezek az erők belőlük is fakadhatnak. Az addikció egyik legvitatottabb, mégis legkitartóbb elmélete a betegségkoncepció, amelyben a függő személy az elveszített akaraterejének áldozata (Levy, 2013). Jó példa erre az, amikor a neuronok viselkedésével magyaráznak emberi viselkedéseket, mintha az intoxikált molekulák , elrabolnák a szerhasználó agyát". Ebből következik a teljes prohibíció mint megoldás. De a szerhasználók hoznak döntéseket, az aka