OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Így ment ez négy évig, mindennap. [...] Éreztem én, hogy egyre fogy az erőm, gyengült a karom, a lábam, sokszor nem kaptam levegőt [6 6.1.3 — D. Cs.]. A szaktärsaim haragudtak rám: — Meghalsz, te hülye — mondták. Könnyű azt mondani, hogy hülye. De lakni kell." (Berkovits 1976:32—33) Az idézet folytatása már a riportalany leszázalékolásáról szólt." A különböző munkastratégiák, a legális és illegális tevékenységek és a túlórastratégia — lásd lenn, c) pont — összefonódását, csomagban való érvényesítésüket jól illusztrálhatjuk az 1970-es évek mozdonyvezetőinek példáján. A mozdonyvezetők bérének egy része fix, masik része pedig ,,teljesitményfiigg6”, pontosabban attól függ, mennyire jól fizető , fordát" kapnak. , Az utaknak szabott áruk van, mint a zsömlének... Vannak jól, és vannak rosszul fizető vonatok" (Moldova 1984/1977:164). Moldova szokäsos stilusäban (> 6.3.3), sztorikban fogalmaz, nem szociológiai jellemzőkkel próbálja megragadni, hogy melyik mozdonyvezetőnek milyen esélyei vannak , jól fizető" vonatra kerülni, hanem azok személyes viszonyaival."8 A beosztást -— a fordát - az irányítók készítik csorbítatlan önállósággal. Döntéseiket maga a fűtőházi főnök is óvakodik megkontrázni, mert ha vitára kerül a sor, a főnök elveszett: a mozdony- és személyzeti irányítók a vasút minden lében megmosdott szakértői, az összes szabály és szabálytalanság abszolút ismerői. Az irányítók megtámadhatatlan eszközökkel el tudják érni, hogy egy mozdonyvezető változó illetménye, vagyis a vitt vonatok után járó pénz havi négyszáz forinttal növekedjen vagy csökkenjen. Egy mozdonyvezető részegen jelentkezett az irodában, és belekötött az irányítóba; egy hónapig, amíg bocsánatot nem kért, ötven forintot sem keresett meg egy nap. Régebben egyik-másik fűtőházban szokás volt, hogy a mozdonyvezetők keresetük egy bizonyos százalékát leadták az irányítónak, hogy kedvezőbb fordába kerüljenek, vagy több túlórát kapjanak. Nyíltan nem merték, hanem bérfizetéskor letettek egy százast: — Gyula bácsi, a tartozásom!" (Moldova 1984:165) 17 Valamint arról, hogy az alacsonyabb fizetéssel járó beosztásért törvényesen járó kompenzációt nem kapta meg. A végre felépült házba pedig feltört a belvíz. (Berkovits 1976:33—34) Ez a megállapítás nem olyan dehonesztáló, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Haraszti, aki Moldovától eltérően nem riportokat csinált, hanem maga is munkásként dolgozott, szintén úgy látja, hogy a művezetővel való jó kapcsolat, egyáltalán, a , láthatóság" a főnök szemében fontos szempont: ,a jó meló jutalom, ráadás. A [konkurenciaharc]... a főnöki figyelem ébrentartásáért folyik. Sok az eszkimó és kevés a fóka: a művezető hajlamos elfeledkezni arról, aki nem jelentkezik rendszeresen." (Haraszti 1989/1979:38) 418 + 402 +