Seite 390 [390]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) Másfél évtizeddel Az értelmiség útja után Szelényi már bevallja, hogy , túláltalanositottuk tapasztalatainkat” és ,,a bürokrácia konokabbnak, a hatalom megosztására és a kompromisszumra kevésbé hajlandónak bizonyult, mint jösoltuk”. (1990/1986—1987:66—67) Párhuzamosan, valószínűleg egymást gerjesztő folyamatokban a magyar értelmiség is radikalizálódott, egyre inkább kiábrándult, nem hogy a hatalommegosztás, de a szocializmus megreformálhatóságának lehetőségéből is. 1975-ben elképzelhetetlennek tartottam a kapitalizmus restaurációját, s biztos voltam benne, hogy ilyesmit egyetlen reformer sem akar. Ma már nem vagyok ebben ennyire biztos. Amikor magyar barátaimat és kollégáimat faggatom, alapjában véve háromfajta választ kapok tőlük, s ezek egyike sem megnyugtató annak, aki nem szeretne tőkés restaurációt látni. s Azilyen kérdésekre a legradikálisabb fiatal közgazdászok némelyike elmosolyodik, és azt mondja: , Igen, az egyetlen megoldás a kapitalizmus. A szocialista gazdaság sohasem működött, és nem is fog." Nem emlékszem, hogy 1975 előtt hallottam volna ilyen véleményt, az elmúlt három évben azonban többször is alkalmam volt hallani. s Az idősebb és kevésbé radikális közgazdászok fejüket rázzák, és ezt mondják: , Micsoda ideologikus kérdés! Mi a különbség? Számít is az?" s A legidősebb, magukat még mindig szocialistának nevező közgazdászokat éppúgy zavarba ejti a kérdés, mint engem, s azt mondják, nem lehet előre tudni. , Ki tudja? Lehet, hogy restaurálják a kapitalizmust, lehet, hogy nem, de nincs túl sok választásunk. Előre kell haladnunk a piaci reformokkal, amelyek a gazdaság szívében megszüntetik a redisztribúciót és a bürokratikus koordinációt. Mással is próbálkoztunk, de semmi sem sikerült." (Szelényi 1990/1986-1987:75—76)"9? (Igaz, Szelényi már itt , megágyaz" a későbbi „önkritika önkritikäjänak” [1992/ 1988:15-16] is: , Szegő Andreának valószínűleg igaza van: nincs akkora különbség a kapitalista restauráció és az új osztály között; ezek az új osztálybeli emberek egyik napról a másikra tőkésekké tudnának válni." i. m. 75) Az 1990 után fejlemények ismerete, véleményem szerint igenis fontos lehet a késő Kádár-kor jelenségeinek értelmezésekor (és nem csak normatív megítélésekor), de egyelőre tegyük félre ezt a nézőpontot. A második gazdaság"" zavarbaejtő 103 Tartalmi elemeken nem változtattam, csak pontokba tördeltem az idézetet. 404 Az e sorok szerzőjére jelentős hatást gyakorló Kornai János fogalomhasználata kivételesen nem meggyőző: , A szakirodalom egy része a xpmásodik gazdaság elnevezést használja arra, amit ez a könyv »informälis gazdasägnak« nevez. A szerzö azokhoz csatlakozik, akik a következő megkülönböztetést alkalmazzák: az első gazdaság mindaz, amit a klasszikus rendszer hivatalos 389 +
