Page 374 [374]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) múlt: a Rákosi-korszak. Minden, ami jó(nak minősíthető) fejlemény volt 1945 után, a szocialista rendszer felvállalható fejleménye lett, míg minden, amit hivatalosan is rossznak minősítettek, az 1956-ban bukott Rákosi-rendszer bűne lett. Némi leegyszerűsítéssel, de túlzás nélkül: a Kádár-rendszer, minden (bevallott) hibája vagy működési zavara miatt , kiszervezte" a felelősséget a múlt egyik vagy másik korszakára — míg , övék volt" az ehhez képest lényegesen jobb akkori jelen, és a még csodálatosabbnak várt jövő. E sorok szerzője szerint csúsztatásnál is több, inkább hamisítás , lemarxistázni" az 1945 utáni társadalomtudományos gondolkodás egészét — az azonban nyilvánvaló, hogy a súlypontok a világnézeti skála baloldali térfelére kerültek. Ennek a hangsúlyeltolódásnak ebben az alfejezetben egyetlen eleméről lesz szó: a progresszivista (, haladás-párti"), anti-tradicionális, anti-konzervatív megközelítések fölényéről. Ez megközelítés, mint a fenti két bekezdésből is kiderülhetett, egybevágott a hivatalos ideológiai igényekkel, de nem , megrendelés" eredménye, hiszen, mint korábban láthattuk, a Horthy-korszakról , könnyű" volt kritikusan irni. A Horthy-rendszer(ek) kritikája terén még az egyetlen, magát a hivatalos ideológiától bevallottan distanciáló, de a nyilvánosságban mégsem elzárt áramlat, a népi írók is egyet tudtak érteni a hivatalos ideológiával. A tärsadalomtudomänyok kesöbbi tradicionalista fordulata (> 6.4.2) elött azonban volt egy markáns kivétel: egy olyan szerzőpárosról lesz szó, akik kedvéért ismét — utolsó előtti alkalommal — kilépünk a szűkebb értelemben vett szociológia területéről. 6.4.2 Noé bárkájának utolsó fordulója Lenyűgöző keletkezéstörténet: 1951-ben járunk, a Rákosi-diktatúra mélypontján, még Sztálin életében, már elkezdték erőltetni a birtokos parasztság téeszekbe kényszerítését (amelyről még nem lehet tudni, hogy csak 1958-60 között sikerül majd). Két néprajzkutató — Fél Edit (1910—1988) és Hofer Tamás (1929-2016) — ekkor döntött úgy, hogy — , az utolsó percben" — kutatni fogja azt a tradicionális paraszti életformát, amely minden bizonnyal most, a szemük láttára fog eltűnni." Az elhatározásból egy másfél évtizedig tartó kutatás bontakozott ki, a Budapesttől százhúsz kilométerre fekvő Heves megyei Átányon. 388 Igaz, a néprajztudomány , fel volt készülve" erre a feladatra: Herrmann Antal, Magyarországon az első — nemzetközi téren is az egyik első — néprajzprofesszora már az 1890-es években arról beszélt, hogy , most mintha egyszerre megszakadt volna az öröklött tradíciók folytonossága", és a tradicionális életet tanulmányozó néprajztudományt , Noé bárkájának" nevezte. (idézi Kós 1999/1957:21) + 373 *
