Page 372 [372]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) az ágyban nem akarom elfelejteni, hogy én elköteleztem magam, nincs visszaút, egyszer a fal elé állíthatnak [kiemelés tőlem — D. Cs.]. Szögezzük le: a beszélgetés után úgy három évvel többpárti választást tartottak Magyarországon, nem voltak , falhoz állítások", de még tömeges kirúgások sem, példának okáért a Kádár-kor egyik magas rangú rendőrtisztje később jobboldali kormányok belügyminisztere lett. Ha már a témánál tartanak, Moldova feltesz egy kérdést, amire nem is remélt választ — de kapott, méghozzá nem is akármilyet: — Előfordul, hogy kapcsolatot alakítotok ki valamelyik kolléganőtökkel? Őszintén szólva nem hittem, hogy választ kapok, de erre is felelnek: — Előfordult. Néha heteket töltöttünk együtt itt bent, megkívántuk egymást, elmentünk egy estére valahová, de nem váltottam bérletet rá, hogy mindig, bármikor lefeküdjön velem. Szerintem ez nem csalás, én azt tartom csalásnak, ha élek a feleségemmel, és éjjel-nappal egy másik nőre gondolok [kiemelés tőlem — D. Cs.] — ez akkor is aljasság, ha fizikailag egy ujjal sem nyúlok hozzá. (Moldova 1988:444—445) Ha nem akarok pszichologizáló vagy vulgáris magyarázatot adni a fenti megnyilvánulásra, és ha egyáltalán van annak általánosítható tartalma, akkor az a következő lehet: az 1980-as évekre a kommunista rendszer híveinek olyan intenzív, állandó racionalizálásra volt szükségük, hogy ezzel a magánéletben , sem tudtak leállni". Így a rendőrtiszt, aki megcsalta a feleségét, meggyőzi magát, hogy ez , nem csalás" míg a hűséges fantáziálás , aljasság" lett volna. Az Olvasó talán sokallhatja az utolsó oldalakon a normatív kiszólások számát. Elnézést, de Moldova ,,sajat-csoportja” határozta meg a gyermek-, kamasz- és fiatalfelnőtt éveim jelentős részét is, diákként, kamasz munkavállalóként egy szocialista nagyvállalatnál (fizikaiként), sorkatonaként (nem előfelvételisként, tehát megvolt a másfél év). Törekvésükért, hogy magukhoz asszimiláljanak, azóta szerzett fegyveremmel vágok vissza: elemzem őket. S ha mär a normativitäsröl van szö: Moldova szamära „a rendörviccek, kabaretrefäk” nem a vicc, nem az (esetleg burkolt) kritika, hanem „a szällongö ellenpropaganda” kategöriäjäba tartoztak. (1988:111) Ennek alapjän minek lehetne minősíteni az ő könyvét, ha nem normatív, sőt, politikai célokat szolgáló anyagnak, ,propagandanak”? Az egyetlen szerencséje, hogy riportalanyai , megbízható embernek ítélték," megnyíltak előtte, és olyanokat is elmondtak," amit egy 386 Utólag nem megítélhető persze, hogy a rögzítettek mekkora hányadát mondták valóban így, vagy mondták egyáltalán a riportalanyok. Apám az 1980-as években lőmester volt a Tatabányai Szénbányáknál, és egy interjúja miatt több kihallgatásra, pontosabban letolásra behívták a e 371"
