OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN ugyanekkor ennek mintegy tízszerese volt. (KSH 1996:200) Egy tizenegyéves kislány (négy holdas gazda gyereke) a világ legtermészetesebb dolgaként mondta: , Húst azért nem eszek, mert nincsen." (Szabó 1986/1937:71) Egy másik gyerek változatosabban táplálkozott: , reggel ettem aszpirint teával." (Szabó 1986/1937:81) A tardiak apolitikusak, bizalmatlanok mindenkivel szemben - beleértve egymást is. Külön-külön gyalogolnak be Mezőkövesdre, a piacra, eladni néhány tojást — hiába lenne racionálisabb, ha akárcsak rotációs rendszerben mindig egy-egy személy vinné be a többekét, ehhez a megoldáshoz bizalom kellene, amelyből még kevesebb van, mint ételből. (Szabó 1986/1937:68) , Paraszt-politikusra szavaznának?" — kérdezi Szabó, de újra meg újra elutasító válaszokat kap: éppen a ,parasztból lett féligúrral" szemben a legbizalmatlanabbak (Szabó 1986/1937:201), miközben legfőbb vágyuk, hogy fiaikból ilyen legyen. A szerzőtől állandóan azt kérdezgetik, tud-e pesti állást szerezni a gyereknek. Utaltam már (> 4.3.1) az amorälis familizmus fogalmära: egy olyan tärsadalomban, ahol általános a bizalmatlanság, a család nem a kölcsönös szeretet miatt válik a legfontosabb intézménnyé, hanem mert nincs más intézmény, amelyre az egyének támaszkodhatnának. A tardi helyzetben — mai megfogalmazásban, minimális túlzással — a család , totális intézmény", amelyet a társadalmi familizmus (Dupcsik— Tóth 2008, 2014) kényszerkötelékei tartanak össze, nem , érzelmi összhang". A tardi ember egész életében a családnak dolgozik, még egy-két átmeneti esztendő sincs az életében, amikor egyedül a maga gazdája lenne. Amíg megnősül, a szülei számára hozza a keresetet, amiből a falun kívül a maga passziójára alig költ; mikor megnősült: a maga családjának. A tardi ember életének minden napján családtag. A tizenhárom esztendős fiút már felelősség terheli a család jólétéért, mert a kereset, amelyet a nagybirtokról hoz, már egyik alapja az életnek. A család a tardi társadalom, természet szerint legszorosabb, de majdnem egyetlen közössége is. A szomszédság és rokonság szerepe a családé mellett nem túlságosan jelentős, illetve a rokonság valamennyire a tágabb családot jelenti; nehéz időkben támogatást és leginkább protekciót is, ha valamilyen munka akad. A tágabb közösség a falu: nem a tágabb család. A falunak alig találkozhatunk olyan közös megnyilvánulásával, amely több, mint bizonyos ,tardi öntudat", enyhe lokálpatriotizmus, közös gyűlölet a helyi közigazgatás ellen, az adó ellen. Családon túli szövetkezések munkára, keresetre, egyébre nagyon ritkák, a piacra kiki maga viszi be a hosszú úton néhány tyúkját, vagy a pár tojást, amit a tyúk adott. Az egyes családok külön-külön, sok tekintetben egymástól távol küzdenek az élettel, kenyérrel, a bajt, ami a családot éri, a tágabb közösség csak észreveszi, de segíteni alig próbál rajta. A családok magukban küzdenek, egymástól kissé bizalmat