OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN Hogyan viszonyultak a tardi parasztok az iskolához, mintegy hét évtizeddel az Eötvös-féle népiskolai törvény bevezetése után? Az öreg parasztok Tardon is, mint másutt, nem nézik egészen jó szemmel az iskola működését, noha ellenszenvüket nem tudják pontosan megmagyarázni. Helyeslik, hogy számtant tanulnak a gyerekek és helyeslik, hogy megtanulnak írni és olvasni. Alapjában, ha sorra kérdezi őket az ember, az iskola minden egyes tantárgyát helyeslik, az iskola egészével még sincsenek megelégedve. Valami csöndes, sarokba szorított ellenérzés működik bennük, nyilvánvaló tudatalatti tiltakozás a régi családinevelési-autonómia bomlása ellen, megérzése annak, hogy az iskola azon túl, hogy szükséges és hasznos ismereteket ad az unokának, bontja azt a világot, mely még az ő világuk volt. Kiveszi a család köréből a fiút, ismeretlen hatású tudást ad neki, bizonytalanná és számukra nehezen érthetővé teszi az új nemzedék gondolatvilágát. (Szabó 1986/1937:177) További „tradicionalitäst-lebontö” tenyezök: 3) Az utazások (legtöbbször summásmunkák miatt); 4) Könyvek, újságok, értelmiség, vallás — létezett ilyen hatás, bár eléggé korlátozott; például harmincegy napilap és ötvenhárom hetilap járt a faluba. (Szabó 1986/1937:139) Szabó a , szociális helyzet"-fejezetben tárgyalja a legfontosabb romboló tényezőt — ez pedig a földkérdés helyi lecsapódása: 5) A tardi birtokviszonyok. A falu hataranak 41,7%-a a Coburg-nagybirtokhoz tartozik, 2999 hold a falubelieke. (Szabö 1986/1937:25) Ez azt implikálja, hogy s ha a falubeliek által birtokolt földet arányosan megosztanák, akkor családonként három hold jutna, s ha pedig felosztanák a nagybirtokot is, akkor családonként öt hold. (Szabó 1986/1937:26) Ami egy átlagos parasztcsalád megélhetéséhez kevés. Fél Edit és Hofer Tamás szerint e korban, legalábbis a Heves vármegyei , Átányon a 15—20 holdas gazdaságoknál húzódik a határ, amely fölött a birtok kiegészítő kereset és munkavállalás nélkül eltarthat egy parasztcsaládot". (Fél-Hofer 2010/1969:67) e 193 "