OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN mutatóival. Méghozzá bármiféle aggály megfogalmazása nélkül (lásd lenn). Az is feltétlenül megjegyzésre érdemes, hogy a későbbi demográfiai pánik szinte mindig az 1960-as évekhez köti a születési mutató csökkenésének kezdetét (még a későbbi népi írók is). A születési mutató valójában, kisebb kilengésekkel, de folyamatosan, valamennyi azóta eltelt vagy elkezdődött korszakban csökkent. Ha abban az évben, amikor a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal rögzíteni kezdte az adatokat, tehát az 1876-ban mért nyers születési mutatót 100-nak vesszük, akkor a születési mutató s 1913-ban 724, s 1941-ban 40,5 lenne (itt érdemes egy pillanatra megállni: tehát a teljes csökkenési folyamat nagyobb része lezajlott még az illiberális és konzervatív Horthy-korszak végéig); s 1962-ben 27,6, + 1990-ben 25,9, + 2010-ben 20,5, + 2019-ben pedig 19,5 lenne. (Bővebben, de messze nem a téma által kívánt részletességgel: Dupcsik 2015b.) Nem mellesleg: a születéskor várható élettartam ez idő alatt mintegy háromszorosára nőtt, a csecsemőhalandóság pedig két nagyságrenddel csökkent. Tóth Olga kitűnő tanulmánya (2017) az első világháború előtti évtizedek Hajdúdorogjáról szól, ahol az általa vizsgált családokban átlagosan 5,9 gyerek született. »Felelésségtudatbél” vagy a , nemzeti életerő" duzzasztásának szándéka"? miatt? Dehogy, a halállal való versenyfutás miatt: a korabeli (a 19. század második feléig minden társadalomban jellemző) demográfiai viszonyok miatt a gyerekek csaknem fele (45,296-a) meghalt még 18 éves kora előtt. A túlélő fiúk átlagosan 25,8 évesen házasodtak, és csaknem kétharmaduknak már nem vehetett részt mindkét szülője az esküvőn, mert legalább az egyikük már meghalt. (Tóth 2017) Az „egyke-jelensegre” az Ormänsägban figyeltek fel elöször, mär a 20. szäzad elejen. Koväcs dermesztö leiräsa nem igenyel kommentärt: Gyerekekben nem is volt hiány a mult század elején. A legtöbb családnál négy-öt, sokszor tíz-tizenkét gyerek található. [...] Az egykézésre való áttérés a 48-as jobbágyfelszabadítás, illetve birtokmegváltás után következett be. Egy bizonyos határon túl azonban, amit az Ormánság mindenkori népességeltartó-kapacitása szabott meg, a szaporodásnak meg kellett állania. 15: DS Hogy az ilyen politikai/ideológiai szlogenek mit érnek a valóságban: lásd Németh László megállapítását, mely szerint ez a társadalom valójában jutalmazza az egykés, és valójában bünteti a többgyerekes családokat (c 4.3.4) - kivéve, ha már amúgy is jómódúbbak. s 179 "