Oldal 176 [176]
OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN ventív szabályozása ellen hivatalos küzdelmet folytatunk igen tiszteletreméltó indokokkal. A nép azonban éppen ezért a legbarbárabb eszközökhöz folyamodik. A lúdtoll, tollszár, kötőtű mindmegannyi ágyúnál és tanknál pusztítóbb fegyver a magyar jövő ellen. S hogyan jönnek rá? Egy Rákóczi-telepről való asszony bekerült a gyulai kórházba. Értelmes asszony volt s véletlenül egy orvosi könyv került a kezébe. Fiziológiai ismereteit egykettőre megalapozta s miután hazatért egy drót segítségével hozzáfogott a munkához. Népszerűsége napról-napra nőtt, követői is akadtak, idővel valamennyien a gyulai ügyészségre kerültek. (Féja 1937:90—91) És ha megszülettek? Csaknem ötödük nem érte meg az első életévét. A csecsemöhalandösäg Bekesben 17,8, Csanädban 17,6, Csongrädban 18 volt száz elveszületesre. (Féja 1937:93) Féja nem idézi, de a régió adatai az 1920-as évek második felének országos adataira hasonlítottak — nem volt tehát szakadékszerű különbség, de éppen azért, mert egyrészt az országos adatok is nagyon roszszak voltak, másrészt évről évre javultak (országosan 1937-ben 13,3 csecsemő halt meg egyéves kora előtt, KSH 1996:64—65). A csecsemőkort túlélő kis magyarok számára következett volna a gyerekkor. Legalábbis elvileg: A kisparasztság, mezei munkásság és uradalmi cselédség életében hiába keressük a polgári és városi értelemben vett gyermeket. Egészen másarcú lényt találunk helyette. Eléggé ijesztő folyamat ez éppen most, a gyermek becsülésének és tiszteletének komoly virágzása idején. (Féja 1937:92) Az általánosítás kicsit bombasztikus és nem igazán kidolgozott, de nagy hatást keltő történetek sora támasztja alá: Ha a gyermek megmarad, még járni se tud ugyan, de az anyja máris kénytelen arra bízni, akinek lehet: nagyobb gyermekére, aki szabadságának korlátozóját gyűlöli a kicsiben, vagy pedig elcsigázott, öreg anyjára. A fiatal anyának dolgoznia kell s mikor végre karjára veszi a kicsinyét, már holtra fáradt s igazán nincs kedve ahhoz, hogy játsszék, foglalkozzék vele. A gyerek még járni sem tud s játékösztönét máris megölik. A karonülő gyerek általában fél az idegenektől. Mégis ahány karonülő béresgyermekkel játszani kezdtem, mind repesve jött a karomra s nem akart visszamenni az anyjához. A magyarázat igen egyszerű: még soha senki sem játszott velük. Részben a szülők ölik meg a gyermekben a természetes nyiltságot is. Kedves, jóképű, fiatal zsellér-házaspárral beszélgettem. Mellettük ült négyéves fiúk és valamit
