Seite 163 [163]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Erős kép: , Ha kettesben mennek is... ha házaspár ballag is együtt, akkor is szótlanok, egymás mögött mennek és nem egymás mellett [kiemelesek tölem - D. Cs.]" (Nagy 1978/1934:123) A Kiskunhalomban egyetlen házaspár köszönti egymást csókkal (Nagy 1978/1934:126), Dérék. Utóbbi házaspár bukkan fel egy felejthetetlen jelenetben, amelyben együtt borozgatnak Opauszi gépésszel, valamint Hajdu Józseffel — utóbbi Pesten dolgozik, csak hazalátogatott , rendet tenni", mert a család ,nagyon költi a pénzt." Egy baráti társaság? Hajdu , mondja a szentenciákat": mennyit dolgozik ,odafönn", mennyire takarékos — de megéri, mert ő ezáltal egy stabil embernek számít. A munkából is mindig a selejtes embert küldik ám el, látja ő azt a gyárban, ahol dolgozik. — Na, azt már ne mondd! - tiltakozik Opauszi. — Itt vagyok én, nekem nincs munkám már egy esztendeje. Amicském meg volt, azt mind föléltük. Azért kell nekem éhen döglenem, mert selejtes vagyok? Hát ilyet ne beszélj! Hajdu József csak ránt egyet a vállán. Ez az Opauszi baja — és punktum. Törődjön minden magával. A többiek, Opauszin kívül, áhítattal hallgatják. Milyen okos is lesz az ember a városban. , Odafönn." (Nagy 1978/1934:149) Behallatszik egy részeg ember gajdolása, mire a borozgató Hajdu kifejti nézeteit arról, hogy szesztilalom kell, egyáltalán, kemény kéz, rend, diktatúra. Valaki megjegyzi, hogy , pedig a csendőrök itt vannak a községben," Opauszi pedig belekezd egy történetbe: Tavaly [...] együtt ballagtam a járőrrel, földim volt az egyik csendőr, nagy, erős ember, mint egy birkózó. Azt" amint megyünk, hát előttünk danolász ám egy legény a sötétben. Azt mondja a csendőr, a földim, várj csak! Aztán előresiet, csak úgy mögéje lopakodik a legénynek... Elhallgat. Csend. Feszült várakozás. — ... hát úgy elhajtotta a legyet a szájárul, hogy az árokban kelt fel. Csend. Nem nevetnek. De nem is botránkoznak meg." (Nagy 1978/1934:150) Az utolsó jelenetek egyikében Szirotka jegyző és felesége felutazik Pestre. Ők, akik otthon rá sem pillantanak egy állatra sem, most , szeretettel, érdeklődéssel nézik" a pesti galambokat. Majd beülnek egy kávéházba, ahol kihallgatnak egy lumpolást ott befejező társaságot: — Fuj! Maga annyit eszik, mint egy paraszt. * 162"
