Oldal 141 [141]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G amit ki akartak javítani, szinte szükségszerűen valamelyik gyűlöleteszme híveinek táborában kötöttek ki. Az első világháborút követő inflációs esztendőkkel megkezdődött Európa hanyatlása; a válság évei, amelyek egy évtized múlva következtek, felgyorsították a folyamatot... Az elszegényedett polgárság aktivista elemeiből jobb- vagy baloldali lázadók lettek: a fasiszták és akommunisták nagyjából egyenlően részesültek a társadalmi vándorlásból. A többiek, akik nem találtak vigaszt a gyűlöletben, céltalanul tengették életüket tovább, mint fáradt, őszi legyek raja Európa elhomályosult ablakán, egy olyan osztály tagjai, melyet a Történelem kilódított a helyéről. A Rajnától keletre 1930-ban nem lehetett megúszni a választást fasizmus és kommunizmus között. A nyugat-európaiak sosem fogták fel igazán e dilemma kényszerítő jellegét... (Koestler 1998:272) Fontos tisztázni: e sorok szerzője nem tesz egyenlőségjelet a szélsőséges, ún. totalitáriánus mozgalmak két típusa közé. Lényeges különbség, hogy a szélsőjobboldali fasizmus/nácizmus fenevad-ideológiát fogalmazott meg: hívei úgy vélték, hogy az élet folyamatos harc, amelyben , az erősek" győznek, , a gyengék" vagy elpusztulnak, vagy szolgaságra jutnak, és aki ezt nem fogja fel, az vagy gyáva, vagy hülye, vagy mindkettő. A szélsőbal, akommunizmus ezzel szemben önáltató ideológia: legjobb képviselői szerint az erőszak, a másként gondolkodók vagy semlegesek elnyomását is beleértve, csupán , ideiglenes" rossz, amely a jövendő csodálatos világának kiharcolásához , szükséges". Bár számos kommunista inkább Orwell 1984-ének negatív főhőséhez hasonlóan olyannak képzelhette a jövendőt, amelyben egy csizmás láb mindig beletapos valakinek az arcába, rendszeresen támadtak reformkommunisták is, akik naivan számonkérték a szerintük , elárult eredeti értékeket" Miközben nem jelentek meg , reformnácik", akik elborzadtak volna a Hosszú Kések Éjszakáján (amikor Hitler gengsztertempóban megölette korábbi harcostärsainak egy részét is), a reformkommunistäkat fél évszázaddal később is nyomasztotta a gondolat, hogy az 1930-as évek kirakatpereiben meggyilkolt kommunista vezetők , ártatlanok" voltak. A másik lényeges különbség a kétféle totalitáriánus rendszer által elkövetett tömeggyilkosságok jellegében áll. Roppant félrevezető a két rendszer áldozatainak számolgatása és összehasonlítgatása, ugyanis a nácik és szövetségeseik által elkövetett holokauszt a Gonosz modern, szekularizált narratíváját teremtette meg, " s 1 A gondolatot valamivel részletesebben lásd Dupcsik 2015d. * 140 +
