Oldal 97 [97]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Csak néhány lakást kell végig járnunk, hogy erről meggyőződhessünk. Nyissunk be egy lakásba a már említett Grünfeld-féle földszintes házba: a lakás áll egy kis szoba konyhából. Bírja: két család közösen. Egy kocsis és egy cipész családja. A lakók száma tíz: két családfő, két anya és három-három gyermek. Az egyik asszony azonfelül várandós állapotban van. A lakás bútorzata: két rozoga lapos ágy, két puhafa szék, egy suszterbankli. Asztal nincs. Ugyan e ház egy másik lakásában. Valamivel nagyobb szoba. Négy ágy van benne. A lakók száma itt tizenhárom. Apa, anya, kilenc gyermek (a legidősebb még anyja nevét viseli), egy házaspár mint ágyrajáró, és még egy nagyleány, szintén mint ágyrajáró. Ágyrajárókat kell tartanunk — magyarázza a bérlő felesége — különben nem bírnánk el a nagy házbért. (Alpári 1911:231—232) Elgondolkodtató — már amennyire megbízható — adat, hogy az analfabetizmus általános a 40 év feletti, és terjedőben van a gyerek-kamasz korcsoportokban (6 következő alfejezet). Alpári szerint ennek elsősorban a szegénység az oka — például mert két gyereknek van egy pár cipője, így felváltva mennek iskolába. Az asszonyok és a már 11-12 éves gyerekek is napszámba járnak — mégis nagyon szegények. Alpári hangsúlyozza, hogy nem a , Lumpenproletariat", hanem , a dolgozó proletárság" körében járt (1911:234). Amelynek szegénységét ezzel az utolsó megjegyzéssel próbálja érzékeltetni: , A táplálkozási viszonyok iránt nemigen volt alkalmam érdeklődni. Ámde jellemző, hogy itt a lakosok nem azt panaszolták fel előttem, hogy drága a hús, hanem, hogy drága a kenyér!" (Alpár 1911:234) 3.2.2 Kunfi Zsigmond: Az iskola Magyarországon Kunfi Zsigmondot a Szociáldemokrata Pártban az eltávolodni látszó elméletészük, Szabó Ervin , pótlékaként" fogták fel. S bár — néhány kisebb írását kivéve??? — nem rekonstruáltam Kunfi teljes munkásságát, az alább elemzett tanulmánya sem arra utal, hogy teoretikusként sikerült volna Szabóhoz felnőnie. Kunfi Az iskola Magyarországon című cikke (1908) éppen az elméletben a leggyengébb. Egy szállóigével — , akié az iskola, azé a jövő" (1908:555) — kezdi, hogy aztán rögtön , cáfolja" is: Nem az iskola, hanem a gyár, a műhely és a szántóföld a jövendő uralmáért vívott harcnak igazi színhelye. Abból, hogy kié az iskola, csak arra lehet visszakövetkeztetni, hogy ki a jelennek s még inkább arra, ki volt a múltnak ura. Az iskola nem előfutárja a társadalmi átalakulásoknak; velejárója vagy nyomonkövetője azoknak. [...)] ® Kunfi 1913-1914a, 1913-1914b; lasd még Dupcsik 2005:117, 125-127. + 96 +
