Oldal 88 [88]
OCR
3. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 20. SZÁZAD ELSŐ KÉT ÉVTIZEDÉBEN az akkor még liberális Hegedűs Loránt, a polgári radikálisokhoz közel álló Pikler Gyula, az anarchista Schmitt Jenő Henrik, a szocialista Garami Ernő és Szabó Ervin. Éppen Jászi hiányzott, egyrészt, mivel még minisztériumi tisztviselő volt, másrészt pedig még nem igazán forrtak ki a nézetei. (Litvän 1993:115-116) Ez a , normális világ" azonban a következő évben véget ért Magyarországon. 3.1.3 Az 1905—1906-os válság 1875-ben volt az első olyan választás, amelyet (mérsékelten) ellenzéki erő, az ún. Balközép Párt nyert. Utóbbi vezetője, Tisza Kálmán azonban ellenzéki programjának éppen a lényegét adta fel, hogy ennek fejében a kiegyezést elfogadó új kormánypárt, a Szabadelvű Párt élén tizenöt évig miniszterelnök maradhasson (magyar rekord volt 2020 végéig). A Szabadelvű Párt hatalmi beágyazódásának, az érdekeire szabott választási rendszernek, az aggály nélkül használt — nem túlzás a kifejezés — választási csalásoknak (Gerő 1988) köszönhetően harminc éven át folyamatosan lefrusztrálta a reménytelen küzdelmet folytató ellenzéket. A Borsszem Jankó egyik karikatúráján az éppen egy világnézeti szempontból konzervatív, de politikailag ellenzéki pártot szervező Apponyi Albert Sámsonként rázza a dualizmus épületének oszlopát. Amikor azonban egy hasonló cseh párt vezetője, egy Schwarzenberg herceg segítségére siet, Apponyi azonnal elzavarja: Menj! Nem köll a segítséged! Nem is rázom én evégett. Rázom, mert tudom, jó princzöm, hogy egymagam meg nem döntöm." (Buzinkay 1983:103) 1904 végén azonban már Tisza Kálmán fia, Tisza István irányította a pártot, és a — Bihari Péter metaforája szerint egy , politikai macsó" (2008:69) habitusával bíró — miniszterelnök, mindenekelőtt az ún. zsebkendőszavazás körüli politikai küzdelmek során túlfeszítette a húrt. A kormánypárti képviselők egy része, éppen ifjabb Andrássy Gyula gróf, tehát a Társadalomtudományi Társaság elnöke vezetésével kilépett a Szabadelvű Pártból, és az ellenzékhez csatlakozott. Kiírták az előrehozott választásokat, amelyet a leválthatatlan kormánypárt 1905 januárjában elveszített. kérdéssé teszik, hogyan viszonyult volna a halála után , felvirágzó" náci típusú, népirtást célzó antiszemitizmushoz. Korántsem mellesleg: Jászi Oszkár vélt vagy valós , antiszemitizmusa" sem ,csak" politikai szempontból kínos (Gyurgyák 2001:495-—508), hanem intellektuális szempontból nézve is kérdéses, hogy elintézhető-e a , zsidó öngyűlölet" vagy ,önantiszemitizmus" (Hanák 1985:10) megnyilvánulásaként, pusztán Jászi származása miatt. Itt és most rövidre zárva: bár teljesen Jászi szándékai ellenére, egy antiszemita a két világháború között nyilvánvalóan megerősítést találhatott Jászi zsidókkal kapcsolatos nézeteiben — ha tudott róluk. + 87 +
