Seite 87 [87]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G s A kezdeti időszak egy másik fontos szereplője, Gratz Gusztáv (1875—1946) is országgyűlési képviselő és miniszter lesz még 1918 előtt, majd 1920-ban a Teleki-kormány külügyminisztere." Ugyanakkor publicista, szerkesztő, történész is volt, akit az MTA levelező tagjává is választottak. Az első két évben Gratz végezte az érdemi szerkesztést, míg 1902 végén, 1903 elején összetűzésbe nem került a Jászi Oszkár — Szabó Ervin duóval. Gratz felajánlott lemondását nem fogadták el, viszont három ún. ,,referenst” — Jaszit, Szabót és Wildner Ödönt — neveztek ki a szerkesztés egy-egy területének felügyeletére."? A formális beosztásoktól függetlenül, innentől kezdve a gyakorlatban Jászi és Szabó irányította a Huszadik Századot. (Litván 1993:84-85) Idéznék egy 1903 elején közzétett írást: , Minálunk — szavakban — még mindig a liberalizmus aranykora járja, és a liberalizmus csődjéről — úgy látszik — senki sem tud!" (idézi Litván 1993:81). Ezt az a Szabó Ervin írta, akiről köztudomású volt, hogy szocialista, és világnézetileg balra áll még Jászi Oszkártól is, írását mégis szakdolgozatként nyújtotta be a jogi karra, ahol Concha Győző bizottsága el is fogadta. Ismerve a magyar történelem későbbi menetét, talán érdemes deklarálni: egy normális ország szellemi életében magától értetődő gyakorlat, hogy a kollégák nem kérdőjelezik meg egymás szellemi teljesítményét, pusztán azért, mert más politikai/világnézeti táborokba tartoznak. A , régivágású liberálisként" felcímkézett Concha, a forradalmi marxizmus első magyar teoretikusának tekinthető Szabó Ervin, a formálódó polgári radikálisok vezetője, Jászi Oszkár ekkor még éppúgy a Társadalomtudományi Társaság tagjai voltak, akárcsak több más, az ideológiai mező jobb oldalára pozicionálható politikus-értelmiségi is. 1904 tavaszán a Társadalomtudományi Társaság nagy előadás- és vitasorozatot rendezett, a több mint harminc előadó között volt mások mellett a konzervatív Mailáth József gróf, a keresztényszocialista Prohászka Ottokár" és Giesswein Sándor, 71 Későbbi pályafutása azonban azt mutatja, hogy nem tudott vagy nem akart teljesen asszimilálódni az 1919 második felében hatalomra jutó új jobboldalisághoz sem: legitimista (tehät a Habsburgház visszatérésének híve) maradt, a német nemzetiségi politikában igyekezett féken tartani a nácibarát irányzatokat, a parlamentben felszólalt a zsidótörvények ellen. Nem véletlen, hogy 1944-ben a megszálló német hatóságok letartóztatták, és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. Jászié lett a szociológia, Szabóé a szocializmussal kapcsolatos irodalom, míg Wildneré az irodalom és a művészet. (Litván 1993:85) Nem blaszfémiának, mint inkább intellektuális provokációnak szánom: Prohászka érdekes párhuzamba állítható Szabó Ervinnel. Prohászka antiszemitizmusa hasonlóképp , tragikus hatást" (Gyurgyák 2001:301) gyakorolt a két világháború közötti korszak politikai és intellektuális életére, mint Szabó Ervin a későbbi kommunistákra. (Előre is visszautasítok azonban minden olyan a DS esetleges gyanúsítást, hogy ez az analógia a nácizmus és akommunizmus egy nevezőre vonását és/vagy holokausztrelativizálást implikálna.) Prohászka gondolatrendszerének más elemei viszont + 86 *
