Oldal 83 [83]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G ironikus módon már ugyanezen az oldalon relativizálják ezt a ,bármelyt", meghúzva a , társadalomtudományos koalíció" határait: Csak egy iránynak nem nyílnak meg a Huszadik Század hasábjai. A reakciónak minden nyílt vagy leplezett, bátor vagy alázatos megnyilatkozása száműzve lesz. És ezzel nem tagadjuk meg kifejtett elveinket, mert a reakció publicisztikája nem lehet tudományos publicisztika. (Jászi 1900:11) Némi cinizmussal: könnyű tudományos publicisztikát írni úgy, ha én határozom meg, hogy mi számít , tudományosnak," s mi az, ami ebben már , nem fér bele". De több jóindulattal pillantva a fenti idézetre: a Társadalomtudományi Társaság alapító elnöke, Pulszky Ágost, tehát egy kormánypárti (szabadelvű) politikus volt (— 2.3.1). Pulszkyt korai haläla után ifj. Andrássy Gyula gróf követte, akinek gyerekkorában lett az apja a kiegyezés utáni kor első magyar miniszterelnöke, majd első magyar közös külügyminiszter; maga az ifjabb Andrássy egyetemen járt először oktatási intézménybe, miközben ugyancsak egyetemista korában már attasé lett, és a Társaság elnökeként éppen kormánypárti színekben politizált. Mégis: ki is írta az imént idézett programadó cikket? Jászi Oszkár, a később polgári radikálisok néven ismertté vált politikai erő vezetője, noha ekkor még csak egy informális, formálódó gondolatvilágú kör egyik tagja. Jelzésértékű: még nem ők a legfontosabbak a Társadalomtudományi Társaságon belül, de ők a legaktívabbak. Jászi Oszkár (1875—1957) orvos apja és édesanyja zsidó származású volt, de elszakadtak a vallási és kulturális hagyományoktól, s 1881-ben — Jászi Oszkár hatéves korában - áttértek református hitre (testvére, Jászi Viktor a Debreceni Református Kollégium tanára lett). A jogi és államtudományi karon Pikler Gyula és Pulszky Ágost tanítványa volt, annak elvégzése után először minisztériumi tisztviselő. A szerkesztés, a szociológia és a politizálás 1906-tól válik Jászi kizárólagos elfoglaltságává. 1918-ban, az őszirózsás forradalom idején a Károlyikormány nemzetiségügyi minisztere lett. Bár a Horthy-korszakban azzal vádolják majd, hogy ,a kommunisták szálláscsinálója" volt, valójában kifejezetten ellenezte a kommunista hatalomátvételt, a Tanácsköztársaságot, s már 1919 áprilisában emigrált. 1947-ben lépett legközelebb magyar földre, de mivel látta, hogy újabb kommunista hatalomátvétel van kibontakozóban, utoljára is. A polgári radikálisok politikai programja mai szemmel nézve egyáltalán nem radikális, mint inkább konzekvensen demokratikus, liberális és szociáldemokrata ,beütésekkel". A jobboldalnak viszont igaza volt abban, hogy — az akkor hivatalosan még marxista — szociáldemokraták és a radikálisok között sajátos + 82 +
