OCR
3. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 20. SZÁZAD ELSŐ KÉT ÉVTIZEDÉBEN 3.1 A , BOLDOG BÉKEIDŐK" ÉS A BOLDOGTALANSÁG SEJTELME 3.1.1 Három idézet Ebben a korszakban, bár mind több szerzőnk szerette magát szociológusnak nevezni, mindazokra, akik a korabeli nyilvános diskurzusokra érdemi befolyást akartak gyakorolni, még mindig sokkal nagyobb vonzerőt gyakorolt az író/költővátesz modellje. Úgy illik hát, hogy először három szépirodalmi idézettel próbáljam megragadni a közgondolkodás három jellegzetes irányát, vagy inkább attitűdjét. Az első egy duplán rendhagyó gondolat: Mikszáth Kálmán, a kor egyik legnépszerűbb magyar írója 1900-as regényét, a Különös házasságot szokatlanul hűvös kritika fogadta, valószínűleg a Mikszáthtól szokatlan, a katolikus klérus ellen irányuló hangja miatt. A Különös házasságban olvasható azonban egy részlet, amely inkább Mikszáth korábbi dzsentriregényeire emlékeztet: s Alz 1810-es években al paraszt még alázatos volt, és szerette az urakat. A maga uráért pedig rajongott. Azt hitte, hogy az adta neki a földet, a tápláló anyát. Csak később tanították meg rá: hogy voltaképpen ő táplálja munkájával az urat. Vannak dolgok, amelyeket nem jó megtudni. [Kiemelés tőlem — D. Cs.]" (Mikszáth é. n./1900:82) Szatirikus, és ezáltal kritikai gondolat? Rezignáltan konzervatív? Vagy éppen kifejezetten cinikus? Esetleg mindezen attitűdök szétválaszthatatlan elegye? Hiszen feltehetően igaza van: a mind kidolgozottabb társadalomképek megjelenése és elterjedése mintha óhatatlanul fokozná az emberek elégedetlenségét is (bármennyire lehangoló lehet is ez az ilyen társadalomképek professzionális alkotói számára). De úgy tűnik, nincs visszaút a reflektálatlan, az igazságtalanságokat természetesként elfogadó hagyományos gondolkodás felé sem. A 20-21. században sem a reflektálatlan tradicionalizmus, hanem autoriter vagy totalitáriánus rezsimek próbálták — népbutító propagandával és/vagy erőszakkal — az emberek fejébe verni, hogy ,vannak dolgok, amelyeket nem jó megtudni..." + 79 +