Seite 79 [79]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G összefüggések területe. Először is, hogy előfeltételezi: erkölcsi kérdések határozzák meg az egyének családi állapotát: A munkások erkölcsi tekintetben kedvező képet nyújtanak. [...] A családi érzék nagyon ki van náluk fejlődve. Az összes munkások 5596-a nős ember. (Somogyi 1974/1988:95) Érdemes lett volna utánanéznie a korabeli, szabadon hozzáférhető KSH-adatoknak, hogy megtudja: az össznépességben 1890-ben a tizenöt éves és idősebb férfiak 64,7%-a volt házas. (KSH 1996:53) A ,vadházasságok" [házasság nélküli együttélések — D. Cs.] nem tartoznak a ritkaságok közé, de számukat meghatározni nem sikerült. ...némely munkásnak 6-8 gyermekl[ről]... kell gondoskodnia. Érdekes lett volna a gyermekek számát pontosan felvenni, de ebbeli törekvéseink hajótörést szenvedtek, a munkástörzskönyv hiányosságán. (Somogyi 1974/1988:95) Nagy kár, hogy a szerzőnek nem jutott eszébe, hogy legalább az interjúalanyokat megkérdezze a gyerekeik számáról. Míg a fogyasztási mutatók — mármint: ha az adatközlők megbízhatóak voltak — meglepően jók, ezzel összehasonlítva a lakásviszonyok csak viszonylag kedvezőek, legalábbis a korabeli pesti munkássághoz hasonlítva. Bár az óbudai munkások lakásviszonyai sokkal jobbak a bal parti társaiknál, abszolúte mégsem nevezhetők kedvezőknek. [...] A lakások legnagyobb része nem felel meg a közegészség kívánalmainak. Gyakran összeáll két család, és közösen bérel egy nagyobb lakást. A konyhát közösen használják... Nemritkán a munkás, 6-8 tagból álló családjával, a konyhába húzódik, a drága szobát jó pénzen átengedve az albérlőknek. A legénymunkások 3-5 forintot fizetnek havonként az ágyért. A különszoba , fényűzését" csak kevés engedheti meg magának. (Somogyi 1974/1988:87-88) A mintegy két évtizeddel későbbi — de még ugyanezen korszakhoz tartozó — budapesti lakásviszonyokról lesz még szó a következő fejezetben is (> 3.2.1).
