Oldal 77 [77]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G s a magyarországiak többsége (ó)budai; , az idősebb óbudai munkások német ajkúak, de a fiatalabbak már mind beszélnek magyarul" (Somogyi 1974/1888:76); ezenkívül ,a napszámosok között sok a felvidéki tót." (S0mogyi 1974/1888:76) s A bevándorlás tömeges korszaka ekkor már elmúlt, ezt mutatja többek között, hogy a külföldi (születésűek) átlagosan idősebbek, és inkább a kormegoszlásból, mintsem az etnikai eredetből következik néhány további különbség is (pl. az írni-olvasni tudás vagy a családi állapot különbségei, Somogyi 1974/1888:93 és 95). Nem Somogyi ,érzéketlenségét", hanem a kor döbbenetes demográfiai mutatóját mutatja, hogy a szerző teljesen magától értetődőnek tekinti, hogy egy év alatt meghal minden ötvenedik munkás. Ráadásul nem halálos balesetben — bár, ettől függetlenül Somogyi a balesetek számát döbbenetesnek, igaz, egyúttal tipikusnak tekinti. 2020-2021 perspektiväjaböl pedig szinte mär kiszöläsnak tünik: amunkások között a járványok is kevésbé pusztítanak, mint az 6ssznépességben, részben a magas szintű beoltottságnak köszönhetően... ... A balesetek száma megdöbbentően nagy. Alig van a gyárban munkás, aki kisebbnagyobb sebhelyet fel nem mutathatna, alig múlik el nap, melynek ne volna a maga sebesültje. [...] [/ gaz például al Ganz-féle gyárban... minden ötödik egyénre esik egy sérülés, míg a hajógyárban minden hetedik munkás lett baleset áldozata. [...] Halálos kimenetelű sérülés ez évben nem fordult elő. [...)] ...1886-ban... az ázsiai kolerajárvány, mely ez évben a főváros terén oly sok áldozatot kívánt, a hajógyári munkások és azoknak családai között egyáltalán fel nem lépett. Úgyszintén kímélvel maradtak a himlőjárványtól is. Az összes munkásokat a gyári orvos a himlö ellen beoltotta. [...] A halálesetek száma 1886-ban 30-at tett. Legtöbb haláleset 19 volt a légzési szervek bántalmainál, amelyeknél a betegek 2096-a hunyt el. Az agybántalmaknál a betegek 40%-a halt meg. Ezer, a hajógyárban 1886-ban alkalmazott munkás között átlag 19 hunyt el. (Somogyi 1974/1988:78-81) Somogyi csak a munkások életmódja terén fordul közvetlenül a munkásokhoz. Sajnos, csak kikövetkeztetni lehet, hogy a kérdőíves kérdezés kudarca után valószínűleg egyfajta interjúzós adatfelvételhez folyamodott, de semmit sem tudunk meg arról, pontosan hány munkással beszélgetett el, milyen körülmények között (mert feltehetően nem mindegy, hogy például jelen voltak-e munkatársak és/ vagy a művezető). Ezen, a protoszociológiára nézve tipikusnak tekinthető attitűdre utal, hogy Somogyi a tanulmány kétharmadánál, mintegy mellesleg nyújt .76 +
