OCR
2. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 19. SZÁZADBAN mivel a nagyipar összességében több pozitív, mint negatív hatással jár, a munkásmozgalmat vállalható mellékhatásnak tekinti. Ebben különbözik markánsan a 20. századi utódok nagy többségétől, akik vagy balról, vagy jobbról sokkal radikálisabb kapitalizmuskritikákat fogalmaztak meg. Pulszky egyfajta hideg elismeréssel, nem rokonszenvező, de respektáló tekintettel veszi szemügyre a munkásságot. Például egy fejtegetésében kifejezetten ellenzi az általános választójogot, mint amely roppant veszélyes egy olyan országban, ahol a földtelen agrárszegénység alkotja a legnagyobb társadalmi csoportot. (Pulszky 1890:32) Ugyanakkor megjegyzi: Ha lehető volna oly választási census megállapítása, a mely csakis a fegyelmezett, városi és gyári munkásokra terjeszkednék ki a nélkül, hogy azon vidéki tömegek is részesülnének benne, a melyeknek amazok mintegy természetes kiválasztás útján alakult aristocratiáját képezik, úgy ez Magyarországon ma is aligha járna nagy veszélylyel. (Pulszky 1890:32) Majd ismét gyakorlati, nem pedig elvi okokra hivatkozva veti el az ötletet. A munkások összes követelésének kielégítése lehetetlen, míg elutasításuk harchoz vezet, annak következményei pedig beláthatatlanok, figyelmeztet Pulszky. A munkások összes követeléseinek teljesítése a társadalmi rend fenmaradásával épen olyan összeférhetetlen, mint a mennyire ellenkezik az európai egyensúlylyal egyes hatalmak törekvéseinek czélzata. Ha kitör a nyílt harcz, tartama s végeredménye épen oly bizonytalan az egyik téren, mint a másikon; az áldozatok, a melyek folyamatán igényeltetnének, az egyik esetben is, a másikban is egyaránt széjjelrongálnák a műveltség biztosítékait, a továbbhaladás feltételeit; nem is szólva arról, hogy állandó s tehermentes békére a munkaadók és munkások közt csak oly kevéssé lehetne azután is kilátás, mint a nagyhatalmak között. (Pulszky 1890:81-—82) Pulszky hasonlata — a nagyhatalmak közötti nemzetközi egyensúly, amelynek felborulása pusztító háborúval fenyeget — még annál is találóbbnak bizonyult, mintsem szerzőnk sejthette volna. Mi ugyanis ,utólagos bölcsességgel" már tudjuk, hogy a nagyhatalmak ütköző ambíciói, közel negyedszázaddal A munkáskérdés megírása után, végül csak kirobbantották az első világháborút. S akkor, valóban, a harc , széjjelrongálta a műveltség biztosítékait, a továbbhaladás feltételeit", de olyan mélységig, hogy annak következményeit máig nyögjük. Pulszky a cikk utolsó bekezdésében a kérdéskör alapvetően középutas kezelését javasolja: sem bagatellizálni, sem elfojtani nem szabad a problémát, sem késleltetni, sem elkapkodni a megoldást. Figyeljünk a nyugati tapasztalatokra, + 73 +