OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Pulszky egyrészt + nem rokonszenvezik, nem szolidáris a munkásokkal oly módon, mint ami majd a Társadalomtudományi Társaság nála fiatalabb, a radikálisokhoz kötődő , szociológusait" annál gyakrabban jellemzi, igaz, másrészt s nem is démonizálja a munkásságot és a munkásmozgalmat, mint sok korabeli konzervatív, nem tekinti , idegennek" őket. Azt a ,reactionarius tan"-t pedig, mely szerint , egyedül az elnyomás, egyedül a rendőri kényszer, egyedül a tekintély elvének minél szigorúbban érvényesítése vezet czélhoz" (Pulszky 1890:83), kifejezetten elutasítja (bár nem morális alapon, hanem mint hatékonytalan eljárást). »A socialismus kétségenkiviil betegség” — szögezi le szárazon. De nem olyan értelemben, ahogy a munkásmozgalommal ellenszenvezők egy része gondolta, nem egy , fertőzés", egy , rákos daganat" stb. Végigolvasva magyarázatát, kiderül, hogy csak rossz metaforát választott, mert amiről ír, az nem annyira betegség, mint inkább egy betegség - szerinte nem túl szerencsés, de érthető — kezelési próbálkozása: [a szocializmus] jele annak, hogy a kik a nagyipart fejlesztették, nem gondoltak gyári munkásaik emberi és művelődési igényeivel, s hogy az alsó osztályok, midőn önmaguk iparkodtak javító-eszközökről gondoskodni, sem bajaik egész természetét fel nem ismerték, mert a tünetekben látták a kórt magát, sem kellő gyógyszereket választani nem tudtak, mert olyanokhoz folyamodtak, a melyek a helyett, hogy használnának, okvetlen pusztító hatást gyakorolnának, s a polgárosodást annál is alacsonyabb fokra sülyesztenék le, a melyről nagy fáradsággal és kínnal felemelkedett. De valamint a műveltség azon színvonala, a melyre Nyugat-Európa fellendült, nagyobb jótétemény az illető nemzetekre, mint a minő bajt képeznek a socialisticus áramlatok, úgy a nagyipar, a mely mind a kettőnek eszközlője volt, reánk nézve is nagyobb szükség, mint a minő kárral járnak azok a veszélyek, melyeket nálunk is a társadalomban okvetlenül elő fog idézni, s éppen azért bátran állíthatjuk, hogy a munkáskérdés megoldásának előzménye nálunk magának a munkáskérdés feltételeinek megteremtésében áll: a capitalisticus nagytermelésnek meghonosításában. (Pulszky 1890:4) Inkább új metaforát , javasolhatnánk" Pulszky részére: a mellékhatás hasonlatát. A munkásmozgalom (, szocializmus") a nagyipar elkerülhetetlen velejárója, de + 72e