Oldal 72 [72]
OCR
2. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 19. SZÁZADBAN elegendő munkalehetőséggel nem rendelkezett. Az, hogy 1848-tól körülbelül Pulszky tanulmányáig a magyar munkásság létszáma a tizenötszörösére nőtt, miközben az össznépesség , csak" másfélszeresére (Rézler 1974/1938:16), nyilvánvalóan enyhítette az ország legégetőbb társadalmi problémáját." Pulszky szerint azért is fontos a nagyipar fejlődése, e mivel az anyagi jólét nélkül nem várható el értelmi és erkölcsi gyarapodás sem; s sőt: éles szemmel felfigyel arra is, hogy a nemzetiségek asszimilációja sem képzelhető el iparosodás nélkül. A dualizmus korában a falvakban nem volt érdemleges asszimiláció, a városokban viszont annál inkább; a , nemzetietlen" munkásság volt a magyarosítás első számú közege. A gyáripar szükségét Magyarországon ma belátja mindenki. Átalános a meggyőződés, hogy csupán földművelési termelés mellett, méltó helyünket az európai nemzetek sorában meg nem őrizhetjük, hogy önállóságunkat sem pénzügyileg, sem értelmileg, egyoldalú gazdasági tevékenység mellett fenn nem tarthatjuk; sőt az Amerikába és Romániába való kivándorlás [kiemelés tőlem — D. Cs.] világos jele annak, hogy maga földművelő népünk is új foglalkozási tért igényel. Míg nagyiparunk nincsen, addig úgy vagyunk, mint a beteg, a ki az erőt nyújtó eledelt meg nem emésztheti; a nép szaporulatát, a mely feltétele, anyaga nemzetünk növekvésének, hivatásának megfelelő termet elérésének, nem vagyunk képesek az ország vérkeringésébe felvenni, magyarrá áthasonítani, sajátunkul megóvni. Az az idő rég elmúlt, a mikor azon tévhitet táplálták, hogy az alsó néposztályok igénytelensége a nemzetek erejének forrása. Maga a polgárosodás, a szükségletek kielégítésének növekvő hatalma, nem képzelhető a kívánalmaknak minőségben és mennyiségben szaporodása, általánosodása nélkül. Nagyjában és átlag az értelmi és erkölcsi erő soha el nem választható az anyagi jólléttől. [...] Az ősi környezetben a nemzetiségi nagy rétegeket magyarokká átalakítani semmi iskolai törvénynek, semmi közigazgatási mesterfogásnak sikerülni nem fog; a központosított telepek, a városi élet, a gyáripar az egyedüli eszközök, a melyek által gyorsulhat a nemzeti egybeolvadás munkája. (Pulszky 1890:4—7) 61 A növekedés ezután is magas volt, csak éppen már magasabb bázisértékről: csak 1890 és 1900 között 2596-kal nőtt az iparban foglalkoztatottak száma (KSH 1904:35), 1900 és 1910 között pedig 29%-kal nétt (KSH 1914:20). + 71°
