Oldal 69 [69]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G huszonkilenc éves korától rendes egyetemi tanár volt Pesten. Ugyanakkor 1871től — tehát huszonöt éves korától — haláláig országgyűlési képviselő, egy perióduson át a delegáció tagja, Eötvös Loránd kultuszminisztersége idején államtitkár is volt. Roppant tehetséges és tudásában magabiztos volt már ifjúkorában is, tudását szerette demonstrálni is, bizonyítani, mennyivel többet tud vitapartnereinél, akiket mindenáron meg akart győzni az igazáról. Nem éppen simulékony természete és a közeg szellemi igénytelensége egyszerre vezetett szellemi magányához. A parlamentben volt olyan ellenfele, aki félbolondnak titulálta, másik szinte büszkén mesélte, hogy egyetemi hallgatóként sem értette azt, amit Pulszky mondott, és most, képviselőként sem... Többször párbajozni kényszerült, bár, tegyük hozzá, nem halálra rémült szobatudósként: tartalékos katonatiszt is volt, részt vett a boszniai hadjáratban is, ahol kitüntetést is kapott. [Tudäsa] egyaränt fölkeltettek a tanärok és tanulötärsak figyelmét. Beszélték, hogy Homeroszt, Dantet, Miltont könyv nelkül tudja, minden fontosabb euröpai nyelvet folyékonyan használ, Deáknak, Eötvös József bárónak, Horváth Boldizsárnak kedvence. Hozzájárult mindezekhez az a dicsfény, melyet neki atyjának, az emigráció ama vezéralakjának múltja, politikai szerepe, társadalmi állása, szellemessége, vagyoni függetlensége kölcsönzött — s ezzel teljes képét bírják annak az ifjúnak, aki mint Eötvös József báró országgyűlési segéde lépett a színtérre — írja Emmer Kornél (id. Kupa 1999:50), igaz, halála után, a Pulszky emlékére kiadott kötetben. Életükben ugyanis a kortársak zöme inkább utálni szokta az ilyen „okostojäsokat”. Pulszky főműve A jog- és allambölcselet alaptanai (1885). Az MTDA aprölekos munkájának köszönhetően ez a könyv is hozzáférhető az interneten, ami e sorok írásakor — amikor a Covid19-járvány miatt éppen zárva tartanak a könyvtárak — nagy előny. Mégsem tartom túl életszerűnek, hogy számos olvasóm fogja végigolvasni ezt a művet — mind stílusa, mind szerzője görcsös , mindent leírni, mindent megmagyarázni, mindent szintetizálni"-attitűdje miatt. Már az is sokatmondó, hogy kiindulópontját a II. rész 6. fejezetének elején fogalmazza meg: 1. §. A legáltalánosabb jelenség, melyből a jog- és állambölcsészetben tárgyalt öszszes viszonyok származnak, az emberek társas együttléte. Az ember sohasem élt, sohasem élhet magányban, egyedül és elszigetelve; sőt nem is képzelhető az emberiségnek oly szaka, bármi távol múltban, a melyben az emberek állapota társaságon kívüli lett volna. (Pulszky 1885:66) + 68 *
