Oldal 64 [64]
OCR
2. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 19. SZÁZADBAN meg). A Tocgueville-lel is levelező Eötvös később büszkén úgy gondolta, hogy úttörőnek számít annak kimutatásában, hogy az államhatalom centralizációja új zsarnoksághoz vezet, olyan mértékben ellenőrzi az egyének életét, amely korábban elképzelhetetlen lett volna. Ha az újabb kori államokra fordítjuk figyelmünket, úgy találjuk, hogy az önszemélyünk és a körülünk levők fölötti rendelkezés joga sehol sincs oly korlátozásoknak alávetve, mint ahol legszorosabban követik a központosítás elvét. Az alkotmányos állampolgár minden cselekedete, bölcsőjétől a sírig, rendőri utasítások tárgya. Az állam neveli, az állam szabja meg: mely föltételek alatt alapíthat családot, s rendelkezhetik tulajdonáról, melyet szerzett. Nincs joga, habár tízszer az alapjogok egyikének nyilvánította is az alkotmány, melyre — ha az állam jóléte úgy kívánja — a francia forradalom költői kifejezése szerint, fátyolt ne lehetne vetni; nincs oly kicsinyes cselekedet, melyet bűntettnek nem nyilatkoztathat az állam: szóval az államtól függ minden tekintetben. (Eötvös 1981/1851-1854:110) Eötvös azonban nem nyújt sem tocgueville-i szintű elemzéseket, sem forráselemzéseket; tulajdonképpen inkább , politológus", mint , szociológus". Szakmai önzés lenne azonban ezt , veszteségként" felfogni: azon ritka politikusok egyike volt, akik minden kétséget kizáróan megérdemlik a bronzszobrokat és a róluk elnevezett intézményeket. Jelen áttekintésben, a 19. századi fejezetben természetesen nem próbálok ,Versenyre kelni" Kupa László terjedelmes és e korszakra koncentráló művével (2012). Éppen ezért nem is fogok olyan szerzőkről is írni, mint például Kautz Gyula vagy Concha Győző. S bármilyen fontosnak tartom a következő két szerzőt, az ő esetükben is csak rövid említésre nyílik tér. 2.2.4 Mozaik: számolni kell velük 1872-ben a szentpétervári nemzetközi statisztikus konferencián Adolf Quetelet (1796-1874, belga csillagäsz, matematikus, statisztikus, proto-empirikus szociológus) önálló estet szervezett a konferencia két magyar résztvevője tiszteletére. Amikor egyetemistaként először hallottam a történetről, akkori tanárom csak említette a tényt, s bennem az csapódott le," hogy a magyar szociológusok arattak ilyen szakmai sikert. Valójában a két résztvevő egyike földrajztudós volt (lásd a következő alfejezetet), a másik, Keleti Károly pedig statisztikus. (Kupa 2012:106—107) 58 A sors egyfajta fricskájaként, azóta a , barikád másik oldaláról" gyűjtök tapasztalatokat arról, milyen könnyen félreérthető az előadó egy megjegyzése. + 63 *
