Seite 55 [55]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G — a parasztok akkor sem voltak , a magyar nemzet?" tagjai, ha történetesen magyarul beszéltek." A koraújkori nemesség túlnyomó többsége azonban vagy magyarajkú volt, vagy tudott magyarul is. A nemzetfelfogás modernizációján dolgozó magyar politikai elit és politizáló középrétegek számára , logikusnak" tűnt egy hibrid felfogás: a magyar nemzethez tartozik (kellene, hogy tartozzon) a Magyar Királyság minden alattvalója, a jövőben remélhetőleg állampolgára; ugyanakkor erősen kihangsúlyozták a nemzet etnikai-nyelvi magyar jellegét is. Mindez egy olyan országban, ahol a népesség nagyobb része nem-magyar volt, ? olyan feszültségekhez vezetett, amelyek végigkísérték a történelmi Magyarország egész hátralévő történetét. Minderről másutt is írtam (sajnos nem a témát megillető részletességgel, és egyelőre csak angolul: Dupcsik 2019). Ami itt és most érdekes számunkra: a nemzetről és etnikumról szóló diskurzus, bár időnként , ígéretesen" protoszociológiai gondolatokat is felvetett, Magyarországon szinte elkerülhetetlen erővel sodródott egyrészt a politikai, másrészt az irodalmi üzemmód felé (vagy a kettő közötti sáv esszéiben, publicisztikáiban, röpirataiban nyilvánult meg). Lássunk két példát: Kossuth Lajos, aki akkor már egyértelműen az ország legfontosabb opinion leadere, közvélemény-formálója volt, 1847-ben Hamburgban, de magyarul megjelentetett egy fontos röpiratot (névtelenül, a korabeli Magyarországon így is ,mindenki" tudta, hogy ő a szerző). Ha megpróbálkozunk a műben tükröződő nemzetfelfogás (Kossuth 1847:375—383) összefoglalásával a mai társadalomtudományos nyelven, akkor ennek lényege a következő: a , közös származás", a közös nyelv, a kultúra, a mindennapi élet struktúrái, családformák, tipikus habitus stb. kijelölnek egy sajátos, , természeti" jelenségként értelmezett csoportot, amelyet Kossuth nemzetnek nevez. Igaz, rögtön a következő mondatban pontosít: csak a nemzet egy típusáról van szó, amelyről a későbbi fejtegetései alapján világossá válik, hogy tulajdonképpen a nyelvi-etnikai csoportokkal azonosítható. Egy emberfaj, mellyre a közös származás, közös nyelv, és ebből eredőleg az erkölcsök, szokások és családi élet egyenlősége egy általános — hogy úgy szóljak — természeti jellemet ruház, nemzetnek hivatik. Illy értelemben minden népfaj, melly az emlitett u „E helyen a nép neve és elnevezése alatt egyedül a főpap és báró urakat és egyéb mágnásokat s a többi nemeseket kell értened, de nem a nem nemeseket. Noha e kifejezés: nép minden nemest és nem nemest egyaránt felölel, mindazáltal a nem nemesekről (kiket a köznép elnevezés alatt értünk) e részben célunkhoz képest szó sincsen [kiemelések tőlem — D. Cs]." (Werbőczy é. n./1514:4. Czim) 52 A folyamatos, lassú asszimilációs folyamatot követően, még a Horvátország nélkül vett S Magyarorszägon is csak az utolsö, 1910-es nepszämläläson kerültek nemi többsegbe a magyarajkuüak. « 54 ¢
